A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei

fejdísz összefogásában játszottak szerepet. Anyaguk a legtöbb esetben bronz, ritkán vas. A temetőben két formában kerültek elő: kis tömör, gömbös (83., 42., 107., 114., 144. sír; III. t. 2—11., 27—29., 32., 38., 39., 53.) és üreges fejű, ún. bogláros formában (72., 85. sír). Gömbös fejű formáját már a XV. században megtaláljuk Makó-Mezőkopáncson

10

, Magyarcsanád-Bökényen.

11 A bogláros hajtűnek a XV. századi analógiáját a Kaszaperről ismerjük.

12 Egészen díszes, remek példányát ismerjük a nagybányai ékszerleletből

13 és a XVI. század második felére és a XVII. század elejére datált tomaseváczi (Torontál megye) kincsből.

14 A hajtű, mint láttuk, a XV. században fellép, de általánosságban a XVII. századot jellemzi.

15 A tűnek, mint már említettem, kétféle alkalmazása van. A gombosfejű tűk a kontyot tartják össze. „A kontyot két oldalt két jókora fejű tűvel tűzték fel. Ezen hajtűk ezüstből és aranyból készültek, gombjába gyöngyöt, saphirt, smaragdot, gyémántot és rubint foglaltak."

16 Bükkszálláson a népnek természetesen csak bronzból tellett. Másik alkalmazási módja a fejdíszekkel függ össze. Erre a célra a bogláros hajtűk szolgáltak. „A fej fehér fátyolkendővel van takarva, mely két oldalt 3-3 bogláros tűvel van a hajhoz szúrva."

17 Ez egy XVIT. századi nagyszebeni nő fejdíszén fordult elő. A sok példa közül még csak egyet említek meg : „Kontya hátul lelógó piros kendővel van bekötve, mely egész homlokát betakarja, finom fehér fátyol van vetve rá, mely 3 bogláros tűvel van a kontyhoz tűzve."

18 Ez is egy szász hajadon viseletéről való adat. Határozottan női mellékletek a kisméretű cyprea kagylók (72., 85. sír; III. t. 18—26). A cypreák első megjelenése a szkítakorban kezdődik.

19 A szarmata korban csak egészen nagy nagyságban fordult elő, és a nyakon hordták csüngőül.

20 Kis méretben a mi temetőnkben előforduló nagyságban a Pilin-Sirmány hegyen nyakék közé fűzve ismét megjelennek.

21 Igen valószínű, hogy babonás erőt tulajdonítottak neki. A temető korát a 144. sír érme határozza meg. Az érem pajzs alakú mezőjében a kettős fejű sas kettős horgas kereszttel van ábrázolva. Az érem II. Ferdinánd 1637-ben vert dénárja. A temető annyira egységes anyagot mutat, hogy kezdetét semmi esetre sem lehet a XVII. század kezdeténél korábbra tenni, és felső határát, bár a temető nincs teljesen kimerítve, a század végére helyezzük. Megerősíti datálásunkat az a tény is, hogy rátemetkezést nem találtunk a temetőben. A Bácska területéről még egy hasonló korú temetőt ismerünk Bodrogmonostorszegről.

22 Gubicza szerint a kincslelet, melyet a Duna által leszakított parton találtak, 40 db egyházi és világi fejedelmektől származó ezüst pénzt tartalmazott. A lelet az érmeken kívül 6 db — a hivatkozott tomaseváczi kincs bogláros hajtűihez hasonló — 10 BÁLINT ALAJOS: A makó-mezőkopáncsi középkori temető sírleletei. Dolg. 1937. 11 BANNER J.: A magyarcsanád-bökényi ásatások. Dolg. 1926. 82. 12 BÁLINT: i. m. XVII. t. 7. 13 MIHALIK JÓZSEF: A nagybányai ékszer lelet. Arch. Ért. 1906. 121. 4. á. 14 KÖVÉR BÉLA: Újabb adatok az ötvösség történetéhez hazánkban. Arch. Ért. 1897. 247. 3—5. 15 MIHALIK: i. m. 125. 16 RADVÁNSZKY: i. m. I. 264. 17 SZENDREI: i. m. 102. 18 SZENDREI: i. m. 104. 19 PÁRDUCZ M.: A békéscsaba-fényesi temető Arch. Ért. 1943. VIII. 3. X. 18—20. 20 PÁRDUCZ M.: A szarmata kor emlékei Magyarországon. II. Arch. Hung. LIV. t. 3. 21 HAMPEL J.: Újabb tanulmányok a honfoglalás kor emlékeitől. Bp., 1907. LXVII. t. 15. 22 GUBICZA KÁLMÁN: A bodrogszigeti Pálosmonostor. Arch. Ért. 1902. 1—7. 183