A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)
Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei
tűt, sok bronzhajtűt tartalmazott, s ezek, mint a bükkszállási temetőben is, mindkét formában előfordultak. A lelet még gyöngyöket, cyprea kagylókat és háromszögű lemezekből összeállított díszeket foglalt magában. 23 A bükkszállási temető a monostorszegi leletek korát a XVII. századra helyezi. A szentesi múzeum Szegvárról. Mindszentről őriz hasonló korú leleteket. 24 Felmerül a kérdés, hogy a bükkszállási temető ékszereit helyben készítették-e, vagy importcikkek? 1732-ből, tehát a temetőt követő időből ismerünk kimutatást a magyarországi ötvösökről. Bácsbodrog vármegyében egyáltalán nem volt ötvös. 25 Ez még nem jelenti azt, hogy minden e korba tartozó ékszer importcikk a Bácskában, mert ötvös alatt elsősorban az aranyművest értették. Frey Imre említi, hogy Zomborban már az 1690. évi nagy szerb bevándorlás előtt is laktak szerbek, és ezek a különböző iparágak közül az ötvösséget is gyakorolták. 26 Ezek voltak a cincárok, akik I. Lipót alatt a szappanosokkal együtt egy céhet alkottak. 27 Ezeknek a munkáját látjuk a bükkszállási ékszereken. (A cincárok állatvágók és állatkereskedők voltak. A szerkesztő megjegyzése.) Hátra van még annak a kérdésnek a tisztázása, hogy milyen nemzetiségű lakosság temetkezett a bükkszállási temetőbe. Gubicza a hasonló korú és kivitelű monostorszegi leletekről azt mondja, hogy sokác eredetűek. 28 Kövér Béla a hivatkozott tomaseváczi kinccsel kapcsolatban azt írja, hogy hazánk déli területén talált e korbeli kincsek szláv vidékről (Oroszország) kerültek ide, és útjuk a Balkán felé vezet. 29 Zombor az 1590. évi defter-jelentésben egészen kis hely, ahol mindössze 13 ház adózik. 30 1701-ben Zombort besorolják a határőrvidékbe, amikor is 9 falu és 19 puszta tartozik hozzá. A falvak és a puszták földrajzi helyzetét nem minden esetben ismerjük. Bükkszállás, mely nevét csak az újabb korban kapta, azelőtt Bukovacz volt. Bukovacz csak a török felszabadulás utáni 1690-i nagy szerb telepítés után népesedett be. A bükkszállási határban a török hódoltság korában állott egy Szelencse nevű helység, amely 1703—1711 között pusztult el. 31 A bükkszállási temető minden valószínűség szerint Szelencséhez tartozott. Egy további ásatás lesz hivatott eldönteni, hogy a középkorban szereplő Szöllős 32 (Zewlews) nevének és településének folytatása-e Szelencse, vagy nem. A temetőbe az ottani népesség megoszlása szerint temetkeztek magyarok, németek, szerbek, vegyesen. A temető sírleleteiből nemzetiségi megoszlás tekintetében semmi biztos adatot nem vonhatunk le, mert a temetkezési rítus egyformán — az összekulcsolt kéz helyzetéből (79 esetben) ítélve — keresztény. A divat, amit a megmaradt ékszerek és ruházati tárgyak mutatnak, teljesen egyöntetűek, és pl. a pitykét épp úgy megtalálni a magyarság, mint a németség, vagy akár a bunyevácok és sokácok népviseletében. 23 Formában megegyezik a klostari temető ékszerével. HAMPEL: i. m. LXII. t. 24 Az adatok közlését Csallány Gábor igazgató szívességének köszönjük 25 ILLÉSSY JÁNOS: Magyarországi ötvösök 1732-ben. Arch. Ért. 1904. 385—397. 26 Ifj. FREY IMRE: Zombori szerb ötvösökről a XVII— XVIII. században. Arch. Ért. 69—71. 27 FREY: i. m. 70. 28 GUBICZA: i. m. 7. 29 KÖVÉR BÉLA: i. m. 253. 30 IVÁNYI ISTVÁN: Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történeti helységnévtára. Szabadka, 1909. I. 145. 31 MUHI JÁNOS: Zombor története. Zombor, 1944. 69. 32 MUHI: i. m. 28., 33. 184
