A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Művelődéstörténet - Lengyel András: A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935)

maszlag..., mely szintén a Prometheus jelzésével jelent meg, már nem Koroknay nyomdájában készült. A szegedi Hírlap- és Könyvkiadó Rt. nyomdája pedig, mely e kötet előállítását végezte, egyáltalán nem volt altruista vállalkozás. E kötetért Krasznának bizony fizetnie kellett, azaz: akiadás gesztusának vállalása mellett állnia kellett a kiadás költségeit is. Ez pedig föltételezhetővé teszi azt is : Kraszna valamilyen forrásból a másik három kötet nyomdaszámláját is fedezte. A magyar maszlag... más szempontból is érdekes. A könyv utolsó, reklámokat tartalmazó lapjain ugyanis szerepelnek a Prometheus további tervei. Eszerint: „Sajtó alatt van és legközelebb megjelenik A LÁZ [című] regény az egyéniség dekadens kultuszáról, a világháború levegőjében vergődő fiatalok életéről. [Az] Aba Nóvák Vilmos rézkarc illusztrációival megjelenő mű ára 40.000 kor." Ugyanott olvasható a tervek között Kraszna tanulmánykötete, a Részeg istenek, valamint két másik kötet is. Az egyik: „Új írók Új írások című sorozatunkban novemberben jelenik meg hét szegedi író [:] berezeli Anzelm Károly, Bódog András, Jávorka Ferenc, József Attila, Hegyi István, Kraszna József, Rózsa Imre legszebb írása. A szerzők fényképével és aláírásával megjelenő album alakú kötet ára 30.000 korona." A másik: „Előkészületben van és kiadásunkban legközelebb megjelenik berezeli Anzelm Károly Mindenkiért (Novellák)" című kötete. Ám e kötetek legtöbbje soha nem jelent meg, s az az egy kötet is, amely végül mégiscsak megjelent, csak jóval később, 1928-ban hagyta el a nyomdát. Mi több, 1927-ből nem ismerünk egyetlen Prometheus jelzésű kiadványt sem. Mi történhetett? Miért maradt el a tervezett, sőt nyilvánosan beharangozott kötetek kiadása? Pontos választ, források híján, nem tudunk adni. De két dolog nagy valószínűséggel állítható. 1. A kiadás anyagi fedezete elfogyott ; magyarán : Krasznának már nem volt több pénze; 2. Kraszna és Koroknay barátsága, de legalábbis szövetségvállalása fölbomlott; a Prometheus kiadványait már Koroknay sem tudta, vagy akarta finanszírozni. Ezzel Kraszna teljesen új helyzet elé került. Nem számíthatva immár az olcsó baráti nyomdára, kiadói tevékenységét időlegesen föl kellett függesztenie. Az 1927. év így a Prometheus történetének „üres" éve lett. De — s ez a lényeg — a kiadó nem szűnt meg. Sőt: ekkor alapozódott meg. Kraszna nyomdaalapításra szánta el magát. „Miután a könyvkiadás, mint vállalkozás már megvolt, felmerült benne a nyomda gondolata, ami ugyan nem lenne olyan, mint annak idején pl. a Várnay- vagy az Ablaka-nyomda [ezek Szegeden viszonylag nagy nyomdáknak számítottak — L. A.], de olyan se, mint a sokat emlegetett Koroknay. [...] A kettő között egy jó kis középnyomda (persze, az akkori fogalmak szerint!), ami komoly alapja lehetne az irodalmi elgondolások megvalósításának", s egyben megélhetésüket is biztosítaná.

13 A Prometheus nyomdájának létrehozása persze hosszabb folyamat eredménye lett. Az ötlet családi tervezgetések során formálódott ki, majd Kraszna feleségének Bogdán Arankának bátyja, ki „jól jövedelmező malomtervezésekkel foglalkozott", anyagi segítséget is nyújtott a tervhez. Az ő támogatásával, valamint hitelek fölvételével aztán valamikor 1927-ben (a pontos időpontot nem ismerjük) megszületett a nyomda is.

14 A nyomda a Dugonics tér 12. szám alatti, ún. Napló-házban, a Szegedi Napló egykori épületében kapott helyet az alagsorban. Felszereléséről Kraszna özvegyének leírásából alkothatunk képet. A kezdet, ezek szerint, így alakult: volt „1 kis »amerikainak« nevezett nyomógép (a Koroknay-nyomda egész fennállása alatt 1 db 18 KRASZNA K. JÓZSEFNÉ emlékező följegyzése, 1987. dec. 10—20. 14 Uo. 485