A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Művelődéstörténet - Lengyel András: A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935)

A szegedi Prometheus nyomda (1926—1935) LENGYEL ANDRÁS (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A huszadik századi magyar nyomdászat történetében, a dolog természete szerint, kis és nagy nyomdák együtt fordulnak elő, s a nyomdakultúra művelődéstörténeti karakterét éppen sajátos arányuk, egymást kiegészítő s erősítő funkciójuk adja meg. A nagy nyomdák jelentősége — márcsak termelési volumenük miatt is — vitathatatlan; a kutatásnak is elsősorban rájuk kell irányulnia. A nyomdászat története mégsem szűkíthető le rájuk, a mozgékony kis és középnyomdák nagyon is valóságos szerepet töltöttek be, még ott, azokban a városokban is, ahol nagyobb nyomdák is dolgoztak. A szükségképpen gyorsan és olcsón termelő kis officinák gyakorta az irodalmi vagy könyvművészeti kísérletezések nyomdai realizálói, elősegítői tudtak lenni. Olcsóságuk és mozgékonyságuk révén ők tették lehetővé, hogy a kultúra marginális irányzatai

1 nyilvánossághoz jussanak. Jellemzőnek kell tartanunk, hogy pl. a szegedi Koroknay nyomda

2

, melyre a hasonló kis nyomdák közül a kutatás a legkorábban fölfigyelt, a kezdő József Attilának két verskötetét is kiadta, s a harmadik megjelentetésében is érdemi szerepe volt. Koroknay József teljesítményében persze a véletlen, a kiszámíthatatlan szerencse is szerepet játszott, hiszen akkor még nemigen lehetett tudni, hogy József Attila olyan nagy költő lesz, mint amilyen nagy később valóban lett. De Koroknay új arcokat, induló tehetségeket támogató „közléspolitikájában" benne rejlett az ilyen fölfedezések lehetősége. SŐt, nyugodtan mondhatjuk, a kis nyomdák művelődéstörténeti szerepe — praktikus funkciójuk, a kis példányszámú aprónyomtatványok, névjegyek, reklámanyagok stb. előállítása mellett — éppen ez a kísérletezés, ez a kis kockázatú, de nemes altruizmus volt. Igaz, ehhez olyan nyomdatulajdonosok is szükségeltettek, akik az üzletmenet fönntartása mellett a kulturális élet önszerveződését is segítették. Ilyen, altruista hajlamú, kulturális „fertőzöttségü" nyomdatulajdonos volt Szegeden Kraszna (utóbb: Kultsár) József (1901—1945)

3 is, aki előbb Koroknay József lépteit terelgette a könyvkiadás felé, majd a maga irodalmi ambícióit is beleölte egy kis nyomdába. S bár ez a Prometheus nevű nyomda csupán szűk egy évtizedig tudott fönnmaradni, tulajdonosa nevét és munkásságát ez mégis megörökítendővé teszi. 1 A marginális irányzatok és törekvések funkciójáról lásd LENGYEL ANDRÁS 1990 Bevezetését. 2 PÉTER LÁSZLÓ—REGULI ERNŐ 1957. 275—281. 3 Kraszna Józsefről eddig átfogó írás nem készült, a kutatás azonban több összefüggés ben is szólt már róla. Vö. pl. PÉTER LÁSZLÓ 1955. 19—21., 26. APRÓ FERENC 1981. 146. S ugyancsak szól róla több emlékezés is, így pl. a Búvópatakok című emlékezésgyűjteményben (M. PÁSZTOR JÓZSEF 1976) Hont Ferenc, Rózsa Imre és Berezeli Anzelm Károly. — E dolgozat Kraszna életútját illetően elsősorban özvegyének közléseire támaszkodik. 481