A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Művelődéstörténet - Lengyel András: A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935)

Keck József Gáspár — ez volt Kraszna születésekor anyakönyvezett neve — 1901. május 12-én született Szegeden. Apja, Keck József posta-segédtiszt, anyja Mathisz Erzsébet volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Szegeden és Budapesten végezte. Pályakezdéséről sajnos kevés és bizonytalan tartalmú adatunk van. Későbbi felesége, aki ma is él, úgy tudja, hogy tanulmányai végeztével Budapesten, a Világ című lap kötelékében dolgozott, „azonban anyagi okokból kénytelen volt egyéb kereset után is nézni, s ezért hol Budapesten, hol Szegeden ügyvédi irodákban dolgozott. Kora ifjúságának irodalmi mozgalmaiban is részt vett".

4 Méghozzá, állíthatjuk, igen aktívan. 1919-ben Kísértetek címmel már verseskötete jelent meg Szegeden, 62 lapon.

5 Még ugyanabban az évben szerkesztője lett egy rövidéletű folyóiratnak, a Bohémek Lapjának, amely (1919 november—decemberében) a legifjabb szegedi írónemzedék első jelentkezése volt. 1921-ben, ugyancsak Szegeden részt vett egy másik irodalmi folyóirat, a Fáklya megteremtésében is, s bár ez sem élt egy-két számnál többet, ezt már főszerkesztőként jegyezte. Szerepe egyre nőtt a fiatal szegedi írójelöltek között. 1922 márciusában ,,ő hozta létre" a következő folyóiratot, a Mécset is, amelynek ugyan szintén csak két száma jelent meg, de ebben már lényegében együtt vonult föl a fiatal József Attilát hamarosan befogadó kis szellemi közösség. A Mécs márciusi számának mellékleteként megjelent második „kötete", egy kis alakú, 8 oldalas versfüzet Resignato címmel. Nem sokkal később — a fiatalok közötti növekvő súlyának bizonyítéka ez is — előszót írt Berezeli Anzelm Károlynak a Mécs 1922. áprilisi száma mellékleteként publikált Tűz van című, 32 lapos versfüzetéhez. 1922. november l-jén pedig az ő vezetésével léptek a nyilvánosság elé azok a fiatal költők, akiket immár mint az induló József Attila szellemi közegét tart számon az irodalomtörténet. (Kraszna mellett egyebek közt Berezeli Anzelm Károly, Hont Ferenc, Szépkúti Miklós, s természetesen maga József Attila.) Ez a Lírai antológia szegedi költők verseiből című kis alakú, mintegy 70 lapos verskötet előszavát is — akkor még Keck József Gáspár néven — ő írta. Néhány mondatát, mivel nemcsak akkori, hanem későbbi attitűdjét, irodalomszervezői ambíciói természetét is megmutatja, érdemes idézni: „Tény az — írta —, hogy az érdeklődés ma, különösen nálunk és különösebben az újakkal szemben nagyon megcsappant. S így a költőknek kétszeresen joguk van ahhoz, hogy a verset, ezt az arisztokratikus műfajt a l'art pour l'art jegyében, mindjobban egyéni, immaginárius szépségekért mélyítsék, még akkor is, ha ez a művészet jegyében értékes törekvés nem mindig talál elismerő visszhangra." Majd: „Ami az antológia összeállítását illeti, nem vezettek annyira kritikai szempontok, hogy kihagyjam azokat, akik bár formai szempontból kevésbé közelítik meg a tökéletes verselést, de határozottan meglátszik rajtuk a művészi intuíció." Tipikusan marginális attitűd ez, amely — gyakran a jövőt, a jövő nagy irányzatait is előkészítő! — marginális irányzatok létezésének legfontosabb, szinte elengedhetetlen biztosítéka. De jellemző rá az előszó e részlete is: „... bennünk az akarat, erő megvan annyira, hogy munkálkodásunkkal küzdjünk, reméljünk önmagunkért, s azért, amit nyelvünkben és céljainkban magyarságunk egyetlen értékének ismerünk."

6 Ma már bizonyos, azt az irodalomszervező szerepet, amelyet ez időtől kezdve néhány évig a Koroknay nyomda betöltött, Koroknay József jórészt Kraszna ösztönzésére vállalta. Ő adta meg a döntő lökést a könyvkiadáshoz, e fontos kulturális misszióhoz, s ő vitte e vállalkozásba a lelkesedést, az ötleteket. Joggal vallotta róla évtizedekkel később e küzdelmek egyik részese, Rózsa Imre: „Ez a nagy fantáziával, * KRASZNA K. JÓZSEFNÉ emlékező följegyzése, Bp. 1987. dec. 10—20. 5 PÉTER LÁSZLÓ, 1955. 21. e Idézi PÉTER LÁSZLÓ, 1955. 19. 482