A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások. A magyarok számára a demarkációs vonal ekkor még papíron a háború előtti Magyarország határa lett. 24 Az antant keleti hadserege azonban erre az időre már elérte a Duna—Száva vo­nalát. Ebben a seregben mint szövetséges jelentős számú szerb haderő is részt vett. A szerb hadvezetés előtt ismert volt Magyarország minden szempontból kritikus helyzete, így alkalmasnak látta a körülményeket az ország déli részének megszállá­sára, ahol egyébként szép számmal szláv népesség is lakott. Tervüket közölték is a francia vezérkarral. Egyúttal Misic szerb vezérkari főnök az 1. és 2. szerb hadsereg­nek parancsot adott, amely szerint 1918. november 5-én már nyomultak előre a Sze­rémség, Szlovénia Horvátország, Bácska és a Bánát felé. November első hetében elfoglalták Újvidéket és környékét, 14-én bevonultak Szabadkára és 24-én már Új­szegeden voltak. 25 A megszállt területeken azonnal megkezdték a magyar közigazgatási apparátus leváltását, a közös hadsereg, köztük a magyarok kiutasítását, a rekvirálást. Az ipari, mezőgazdasági termékek lefoglalásával, az OMB újvidéki fiókjában összegyűjtött pénz és értékpapírok birtokbavételével a szerb hadizsákmányt gyarapították. Kez­detét vette a megszállt területek Magyarországtól való teljes elszakítása. A szerb katonai vezetés által felállított határzár miatt a menekülők az ipari, mezőgazdasági készleteket, az állatállományt nem tudták elszállítani. A legszükségesebb tárgyaikat és csak némi pénzkészletet hozhattak Magyarországra. A kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, rossz közlekedési körülmények köze­pette Károlyi Mihály és küldöttsége Belgrád felé tartott, hogy a padovai fegyver­szüneti egyezséget követően megkösse a Magyarországra vonatkozó katonai meg­állapodást. Károlyi ettől a szerződéstől a magyar köztársaság elismerését és az ország régi határainak megtartását remélte. A tárgyalást vezető francia tábornok, mint antant képviselő meghallgatta a magyar küldöttség elképzeléseit. Válaszából azonban kide­rült, hogy egy legyőzött ország képviselőivel beszél, s Magyarországnak a háborúban való részvételéért bűnhődnie kell. A magyar küldöttség tudomására hozták az antant és szövetségeseinek feltételeit, amely magába foglalta már a román és szerb igények részbeni teljesítését. Ezek alapján a padovai egyezséghez képest új, számunkra sokkal rosszabb demarkációs vonalat jelöltek ki az ország déli részén. Ezen túl bármely lényeges hadászati pont megszállását, szabad átvonulást és ott-tartózkodást köve­teltek. A magyar küldöttség hazautazott, hogy a Nemzeti Tanácsnak beszámoljon a megalázó feltételekről. Egy más összetételű küldöttség 1918. nov. 13-án Belgrádban mégis aláírta a szerződést. Ez a szerződés vagy inkább diktátum megpecsételte Ma­gyarország sorsát, a Monarchia széttörését. A fegyverszüneti szerződésben rögzített új demarkációs vonalig a háború előtti Magyarország déli részéről is kiszorult a ma­gyar közigazgatás és hatalmi apparátus s antant megszállás alá került. Szeged ezen kívül esett. Stratégiailag igen lényeges helynek számított mint közúti, vízi, vasúti csomópont, ezért — a város lakóinak szerencséjére — a franciák hídfőállásnak tekin­tették. 26 Magánosok, intézmények és a régi államapparátus mérhetetlen anyagi és mone­táris értéke maradt a megszállt területeken. Szeged gazdasági helyzetének további rom­lását okozta a polgári menekültek, a szélnek eresztett katonák, sebesültek tömegeinek pénzzel, élelemmel, lakással való ideiglenes ellátása. Közben a város lakossága Sze­ged külterületének jelentős részére (pl. Alsótanya) a lábát sem tehette be csak francia 24 Mo. tört. 1976. 88—89. 25 DM 1918. nov. 14. és 26.; Mo. tört. 1976. 90. 26 Dm 1918. dec. 31. 454 ч

Next

/
Oldalképek
Tartalom