A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Erdélyi Péter–Sebőkné Gombos Zsuzsanna: A csongrádi Kossuth-levelek

vannak híva, s akkor a vasúti adjudicatiok megtörténvén, 33 társaság conditionalis pénze kiadatik, csak ez által is 600 millió frankkal növekszik az európai forgó pénz, mellyet nem tudandnak hirtelen hová tenni; — és valóban épen ez oknál fogva Parisból kapjuk a legszilárdabb ajánlatokat, csakhogy mindenütt az van hozzá kötve, hogy várjunk, mig a vasúti adjucationak vége lesz, most csak annyit tudnak, hogy pénzt adhatnak; de ki pénze lesz az, az adjucatioig meg nem mondhatják, mert ha A. nyeri el a vasutat В. C. D. sok pénze disponabilis lesz; ha ellenben В nyeri el, A. X. Y. sok pénze lesz disponabilis. Arról tehát, hogy a pénz meglesz, a legkathégoricusabb szóval biztosíthatom kegyeteket, s még mindig meglehet, hogy új esztendőre is meglesz; de igen könnyen megtörténhetik, hogy egy pár hónappal a dolog késni fog s nagyon hibáznak kegye­tek, ha e miatt legkevésbé is nyugtalankodnának. — Mi minden esetre a költsönt ollyannak tekintjük, melyre nézve a Magyar Keresk. társaság mint vállalkozó lépvén föl, becsületét, hitelét kötötte hozzá, s azért, ha ég, föld össze esküdnek is ellene, létre fogja hozni minden bizonnyal, de hogy egy pár hónappal hamarébb vagy később történhetik, azon rationabilis ember fel nem akadhat. A lehető késedelem okai olly világosak, hogy nekem arra nézve Burg tanácsnok urat 20 is tökéletesen sikerült megnyugtatni, elannyira, hogy szükség esetére egy évvel, tehát 1847-ik Januárig is késznek nyilatkozott a várakozásra. Szabó Pál igazgató úr, minden esetre Decemb. 15-én Parisba utazandik, ezen költsön regulatiójára, s addig nem jő vissza, míg minden tökéletesen consummálva nem lesz, mit annyival könnyebb lesz eszközölnie, minthogy épen mialatt e levelet írom, vettük egy Párisi nagytekintetű egyénnek kötelezőleges aláírását, mellyben arra kér, hogy az egész költsönt neki engedjük, s legfölebb két hónap alatt consum­málandja. Nem is azért kell tehát igazgató úrnak ki mennie, hogy pénzt teremtsen, hanem hogy a többi rendbeli ajánlkozásokat össze egyeztesse és regulázza. — A költsön tekintetében e szerint Uraságtok tökéletesen nyugodtak lehetvén, csak arra kellett gondoskodásunkat intéznünk, hogy ha új évre meg nem történhet­nék a dolog, Csongrád városa közönsége a földes úr irányában már új évkor meg­szűnjék urbarialis praestatiókat tenni, mivelhogy az ezek iránti computus csak új évkor történhetik, s ha most nem eszközölhetik a változás egy egész évet kellene várni az örökváltság eszközlésével. — Ennek egyetlen egy módja van: t. i. haszonbérbe venni a földes uraságtól az urbarialis adózásokat egy esztendőre; az örökváltsági összeg kamatját számítva haszonbérül. Burg tanácsos úr erre reá állt olly feltétel alatt, hogy az uradalmi bir­tok instructioja végett pénzre lévén szüksége, 40.000 pft neki uj esztendő napján Arenda fejében befizettessék; ollyan formán, hogy esztendő folytában akármikor letétetvén az örökváltsági summa, ezen 40.000 ftból annyi, a mennyi azon ideig haszonbérül jár lehuzassék, a többi pedig az örökváltsági öszvegbe beszámítassék, a mi a községre nézve semmi terhet nem okoz, mert ha nem új évkor kapná meg a költsönt, annak intézését sem új évtől, hanem csak a pénz átvételének napjától fizetné. E szerint a 40.000 forintot kelletnék kiteremteni, azt mi az Uraknak a Kereske­delmi társaság pénztárából költsön adjuk, vagy is helyesebben szólva előlegezzük. De mivel a társaság saját pénztárából szabályai szerint költsön adásokat nem tehet, a szerződést olly formába kellett önteni, miszerint módunkban legyen a 40.000 ftot kiszolgáltatni. Ezen forma pedig nem más lehet, mint Áruszerződés, — minél fogva 20 Burg Károly Károlyi István gróf jószágigazgatója volt. 356

Next

/
Oldalképek
Tartalom