A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

A rongybabát az édesanya, vagy a nagyobb lánytestvérek varrták a kislányoknak. Feje, törzse és végtagjai külön-külön készültek, elhasználódott vászonnemű darabjából. A testrészeket fűrészporral vagy más rongyhulladékkal tömték ki. Arcát színes fonállal varrták ki, esetleg szemének gombot is felhasználtak. Említették azt is, hogy haját tehénszőrből ragasztottak. Fejére hátrakötött kendő került, ruhája pedig több is volt. A rongybabákat, mint a csutka- és fababát, többféleképpen is öltöztették: menyasszonynak, menyecskének, öregasszonynak, de akár fiúnak is. A kis rudacskák leginkább szoknyából és blúzból, valamint az elmaradhatatlan kötényből .álltak, de az ügyesebbek „slingelt" szárú bugyit, alsószoknyát is varrtak nekik. Elszakadt selyem nagykendő darabjából ünneplőruhát is szabtak. Egy-egy lánykának 3—4 rongybabája is volt (3—4. kép). Különös becsben álltak a nemzeti 3—4. Rongybabák öregasszonynak, illetve menyecskének öltöztetve. A menyecskének „mejjes köténye" van. Rekonstrukció, Szepesi Istvánné készítette 1986-ban. Lsz. 87.8.3. és 87.8.1. (Tari László Múzeum) ruhás (magyar ruhás) rongybabák, amelyek fejére pártát tettek, színes szalagokkal feldíszítve, lábukra pedig piros papucsot varrtak. (5. kép) A kislányok úgy 12—13 éves korukig babáztak. Még a '20-as évek elején is ritkaságnak számított a vásárban árult, préselt papír fejű rongybaba. Előfordult az is, hogy megvették a külön árult babafejet, s otthon varrták hozzá a testet. Porcelánbabájuk inkább csak városi kislányoknak volt. Vegyeskereskedésekben árulták, kb. 15 cm hosszú, mozgatható kezű-lábú babák voltak, amiknek azután otthon készítettek babaruhát. Inkább fiúk fabrikálták az ugráló Jancsit. Két hosszabb, vékony lécre madzaggal mozgó kezű-lábú emberalakot erősítettek, amely a lécek összenyomásakor átfordult, bukfencet vetett. A figura kezét és lábát vékony falemezből vágták ki, törzsét pedig faragták. Színes ceruzával atlétamezt festettek neki. (6. kép) „Meg csináltunk olyan babát is, a falra, hogy húzni kellett a spárgát és akkor szétvetette a karját és a lábát. Volt olyan is, hogy a nyelvét is kiöltötte. Főleg papírbul csináltuk azt. Aki ügyesebb volt, ki is festette. Ott csüngött sok helyen a falon." (Újszászi János) 245