A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

Nagyapák, édesapák faragták gyermekeiknek a fűrészelő babát. Egy darabból kifaragták a törzsét, lábát, fejét. Kezét két kis lécdarabból készítették, melyeket előrenyújtva szegeltek a testére. Keze közé kb. 1 m hosszú, fogazott lécet erősítettek, ennek aljára pedig valamilyen nehezéket raktak. Az asztal szélére állítva előre-hátra ingott, de nem esett le. (7. kép) Mozgása a superfűrész használatára emlékeztet. Télen hóembert készítettek itt is, amelynek fejére rossz lábast, kalapot tettek, orrát piros paprika jelképezte, szemöldököt, pörge bajuszt korommal rajzoltak neki, s rossz kabátot adtak rá. 5. „Nemzeti ruhás" rongybaba a Tari László Múzeum gyűjteményéből. Rekonstrukció, készítette Szepesi Istvánné 1987-ben. Lsz. 88.4.1. A játékállatok közül a leggyakoribb a ló, ökör, tehén és disznófigura, melyeket cirok-, vagy kukoricaszárból (ízik) készítettek. ,,Az apám az nagyon szeretett, aztán mikó vót egy kis ideje, akkó bementünk, oszt akkó szárízékbül csinált szarvasmarhát, ökröt, tehenet, fejőstehenet...mindent csinált, e vót a játékunk. Később mán ugye, mikó apám megtanított, akkor mán én is megcsináltam mindent." (Kátai Ferenc) Valamennyi állat teste egyformán készült, apró jelekkel érzékeltették a különbséget. Törzsük két íz mellett elvágott szárdarab volt, amibe láb gyanánt négy, izékből hasított lábat erősítettek. Az ökröknek hosszú, villás szarvat készítettek, a ló fejét külön kis darabból tűzték a törzsére, s két fülét is hasítottak. A fejőstehénnek tőgyét csináltak, a disznó orra pedig „másképp", azaz ferdén lefelé állt. A játékok készítése során a természet minél pontosabb utánzására törekedtek. ,,Ahogy láttuk a természetben, mert még akkor nem ilyen szarvatlan tehenek vótak, hanem az a szürke magyar marha vót, két méteres szarvval, meg két és fél méteres szarvval, oszt arrul. Csináltuk a testvéremmel, a Lajossal. En mostan olyan szarvát csinálok neki, mint a Rigó. En meg — azt mondja — emilyet csinálok neki, mint a Rajzosnak. Meg akkó csináltunk kisebbeket, azok meg bornyúk vótak, éppen úgy, mint a nagyot." (Örnyik Sándor) Az ökröknek jármot is csináltak: „úgy, mint a valóságos járom vót. Ahogy láttuk, hogy egyik embernek négy ökre vót, láttuk, hogy még hat ökör is húzott egy szekeret, 246