A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

Babakészítésre alkalmas volt a kukorica szára is. „A kukoricaszárat levágtuk, arra ráformáltuk kukoricahajbul a fejit. A karját kukoricahajbul összesodrottuk, bekötöttük a végit. Kibodroztuk az alját és akkor megállt. Szemit rajzoltunk neki ceruzával, meg száját." (Újvári Pálné) ízikszárból olyan módon is készítettek babát, hogy fejét és végtagjait különkülön erősítették a hosszabbra hagyott törzsére. Arcát nem rajzoltak, viszont előfordult, hogy fodros ruhát varrtak neki. Öltöztethető babákat készítettek még ezenkívül fából, rongyból és kukoricacsutkából. „A csutkababának keze nem volt. Ruhát varrtak neki, az alját felszegték, a nyakán összehúzták. Később csináltunk olyat, hogy fábul dróttal csináltunk kézit, akkor már lehetett olyan ruhát csinálni, aminek ujja is volt. Bekötöttük hátra a fejit, mikor mit csináltunk vele. Öltöztettük, fektettük." (Újszászi Jánosné) (1. kép) Ha a kukoricacsutkát csak egyszerűen vászonnal körbecsavarták, majd átkötötték, akkor pólyásbaba lett belőle, aminek arcát szintén nem rajzoltak. 2. Fabába, menyecskének öltöztetve, fodros szélű rövid kötényben. Rekonstrukció, Újvári Pálné készítette 1987-ben. Tari László Múzeum, lsz. 87.28.3. A fabába teste gallyból készült, melynek végére többszörösen körbecsavart, egyszínű rongyot kötöttek, ez volt a baba feje. Fekete ceruzával arcát is rajzoltak neki, az igényesebbek pedig karja gyanánt vékonyabb gallyacskát kötöttek a testén keresztbe. „Mikor még én gyerekeskedtem^, nem volt ám ilyen alvósbaba, hanem fából csináltunk meg csutkából. Fával: bekötöttük a fejit és akkor orrát, szemit rajzoltunk a babának és akkor felöltöztettük, ez volt a játék. A kukorica bajuszát, mikor még nyers volt, akkor szépen így leragasztottuk tojásfehérjivel, hátra lett fésülve, azt odaragadt neki." (Újszászi Jánosné) (2. kép) 244