A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

evnen magát meg vtalny. Senkyt meg nem vtalny. Senkyt meg nem jtylny."

9 Később mindezt gyakran elmesélte Margitnak lelke erősítése végett, és ez olyannyira hatott rá, hogy még lángolóbban szerette Istent. Másszor egy fráter betegedett meg, akit Marcellus, a rend perjele küldött Margithoz mondván, kérje az ő imádságát, és bizton meg fog gyógyulni. Később ugyancsak Marcellus parancsolta Margitnak, imádkozzék négy hideglelésben gyötrődő rendtársáért, akik természetesen hamarosan fölgyógyultak. S hogy gyóntatójának döntő hatása volt Margit lelki alakulására, azt maga a legenda is bizonyítja: „Ez pro vincialisnak fráter marcialisnak tanalchyval tanehtasyval jgekevzyk myelkevdyk vala. zent margit ázzon jeles ben kezdettevl fogua mynden ev napyban."

10 1276-ban, a második szentté avatási eljárással kapcsolatos vizsgálaton a szigeti apácákon kívül vallomást tettek a rend magasrangú képviselői is. Mindannyian több csodáról számoltak be. Megjelent Mihály volt provonciális, (ő hozta Veszprémből Margitot a szigetre) Jordan szerzetes, a királyné gyóntatója, aki gyakran találkozott Margittal, de vallott Felicián, a szigeti monostor perjele, Péter volt magyarországi rendfőnök és Marcellus, Margit egykori gyóntatója. Ezen adatok talán megengedik a föltevést, miszerint a rend vezetése különösen is szívén viselte Margit sorsát, határozottan törekedett Margit „szentté nevelésére", és lényegében ezért ellenezte a király házasítási terveit. A domonkosok ebben a törekvésükben élvezték a magyar egyház támogatását, hisz Margit fölszentelési szertartásán, amelyről a király és a királyné tüntetőleg távol maradt, a váci és a nyitrai püspökön kívül az esztergomi érsek is megjelent. Ez haragította meg IV. Bélát, aki ezután elfordul a lányától és az egész rendtől. Talán magára Bélára, de ha őrá nem is, akkor udvartartására utal a legenda azon megjegyzése, miszerint Margit a belső harcok idején elfordult mindazoktól, akiktől annyi rossz eredt, még ha nagyméltóságú urak voltak is. Az ellentéteket csak fokozta, hogy IV. Béla és V. István viszályában a királyi családból egyedül Margit állt az ifjabb király pártjára. A domonkosokkal való szakítás után nő meg IV. Béla környezetében a ferencesek száma, és V. Istvánnal való kibékülésekor már ferencesek veszik körül. Ennek egyenes következményeként a király és a királyné szeretett fiuk mellé, az esztergomi Szűz Mária ferences templomba temetkezett, míg István, nővére, Margit nyulak szigeti sírja mellett jelölte ki saját nyughelyét. A sír, melyben Margit teste nyugodott, az idők folyamán valóságos zarándokhellyé alakult. A környékről és az ország távoli vidékeiről érkezők itt kerestek gyógyulást, itt remélték terheik könnyítését. A fönnmaradt csodaleírások alapján fölvázolhatjuk a tisztelet kezdeti formáit és bizonyos, a csodákkal kapcsolatos népi s egyházi szokásokat. Margit már életében nagy hírre tett szert, s ezt a szigetre látogatókon, a domonkosokon és más szerzetesrendieken (ferencesek, premontreiek) kívül terjesztették különböző adományai, melyekkel a szegényebb egyházakat (pl. a pesti Szent Antaltemplomot, kolostorokat, így a fehérvári döméseket stb.) támogatta kelyhek és öltözékek vásárlása végett. Az ő kérésére ajándékozta meg apja a kolostor szolgálatában álló Károly vitézt is. Gyakran járt közben Margit halálra vagy súlyos büntetésre ítéltek érdekében. Szívén viselte a betegek, az özvegyek, az árvák és a szegények sorsát, és egy idősebb frátert kért föl, hogy képében betegeket látogasson és támogasson. 9 Vol/ György 1879. VIII. 16. 10 Vol/ György 1879. VIII. 20. 205