A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

Margit ismertségét a halálával kapcsolatban följegyzett csodák is alátámasztják. A második szentté avatási eljárás alkalmával fölvett jegyzőkönyv, de legendája szerint is ekkor több, egymástői távol lakó embernek jelent meg, hogy közölje halálhírét. A csodák szaporodása után híre még fokozottabban terjedt, s az említett jegyzőkönyv tanúinak lakóhelyéből is úgy tűnik, valóban országos méretű volt. Több egyházi ember tett vallomást ügyében: papok, szerzetesek, távolabb élő apácák. Sokan jöttek Budáról, Pestről, a szigetről és közeli településekről: Budaváraljáról, Felhévízről, Szenterzsébetfal várói. Ők helyzetüknél fogva könnyen szerezhettek tudomást Margit csodálatra méltó életéről, így nem meglepő magas számuk. Sok tanú volt a veszprémi egyházmegyéből, ahol a csodák megszaporodását Margit neveltetésével kapcsolatos helyi hagyományok is segíthették. De a váci, az esztergomi, a kalocsai és a váradi egyházmegyék területéről is számosan megjelentek. Az emberek a szentek segítségéhez többnyire csak igen súlyos esetekben fordultak. Saját bevallásuk szerint kezdetben különböző gyógyszerekkel és nem egyszer orvosokkal próbálkoztak, s ha mindez nem vezetett eredményre, csak akkor kérték a szentek segítségét, a mi esetünkben Margitét. Általában elzarándokoltak vagy elvitették magukat a sírhoz, ahol azonnal, máskor hosszabb idő után meggyógyultak. Egyes esetekben, mikor a bajt különösen nagynak ítélték, fogadalmat is tettek a segítségért cserében. Legtöbbször hálaadó zarándoklatot, hírének terjesztését, emléknapjának böjtöléssel való ünneplését ígérték, de olykor a kolostor szolgálatát, esetleg apácaságot és a szüzesség vállalását is kilátásba helyezték a csoda megtörténtének esetére. Az eseményekben különösen fontos szerep jutott Margit sírjának, ahová a meggyógyultak sokszor plébánosuk vezetésével, nagy sokadalommal együtt újólag elzarándokoltak, és processioban egyházi énekeket énekelve vonultak a koporsóhoz, illő ajándékot hozva a kolostornak is. A. körmenetben gyakran maga a meggyógyult vitte a keresztet, vezetve az egész menetet. Különös erőt tulajdonítottak tehát a helynek, hiszen ha a beteg nem tudott eljönni, akkor helyette valaki, többnyire rokona, pl. édesapja futott a sírhoz imádkozni. A sírnak, mint helyszínnek a fontosságát húzzák alá Margitnak azon csodái, melyekben a szent a benne bízóknak a sír meglátogatását parancsolja. A sírt a betegek megérintették, olykor rákönyökölve könyörögtek, letelepedve mellé feküdtek, sőt volt, akit fölfektettek rá, és úgy nyerte vissza egészségét. A zarándoklatok alkalmával gyertyát gyújtottak, és természetesen imádkoztak. Az imákat nagy siralmak közepette, a földre borulva hangosan mondták. A jegyzőkönyv szerint szívesen imádkoztak háromszor az „Ave-Maria"-t és szintén háromszor a „Pater Noster"-t. Mások vallomásukban csak ennyit közöltek: „...et rogavimus istam sanctam Margaretham (...és kértük ezt a Szent Margitot) vagy „Rogavi Deum quod in nomine sanchte Margarethe me sanaret, sicut multos alios infirmos sanaret."

11 („Kértem Istent, hogy Szent Margit nevében gyógyítson meg engem, ahogy sok más beteget meggyógyított.) Ismét más csak ennyit mond : „Ad invocationem dicte beaté Margarethe" (a mondott Szent Margit segítségéhez) folyamodott. De maradtak bővebb, közvetlenül Margithoz forduló imádságok is : „O sancta Margarethe, tu es misericordia omnibus, sis et misericordiosa mihi et isti puero, qui est filius"

12 (Ó Szent Margit, te mindenkihez irgalmas vagy, légy hozzám és ehhez a gyermekhez is az, aki az én fiam). Egy másik így szól : „O sancta beata Margaretha, si placet sit, ut filia mea sit spirituális, sicut tibi promisit, reddas sibi visum, et si debet stare in seculo, non 11 MEVI. 351. 12 MEV I. 342. 206