A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

kább Féjának volt szüksége a Szegedi Fiatalokra: szüksége volt helyismeretükre, kapcsolataikra, addigi tapasztalataikra. S a Szegedi Fiatalok — elsősorban Buday — segítettek is, mert a parasztság viszonyainak föltárását és széles körű megismertetését maguk is, változatlanul, fontosnak tartották. De közben, a közös munka és a kölcsönös gesztusok ellenére, a kapcsolat fölszíne alatt meghúzódva, lényeges orientációmódosulás ment végbe a Szegedi Fiatalok körében. Míg Féja nyelvezetében, gondolkodásában megmaradt — minden radikalizálódása ellenére — Szabó Dezsó' követőjének, a Szegedi Fiatalok körében kihunyt Szabó Dezső vonzása. S társadalomtudományokkal foglalkozó tagjaik: Erdei, Ortutay, Reitzer Béla, Tomori Viola és Gáspár Zoltán mindinkább s mind egyértelműbben egy baloldali elkötelezettségű, ideologikusan érzékeny, de mindazonáltal alapvetően már szaktudományos alapozású orientációt képviseltek. S bár „eszmetörténeti helyzetüket", ahogy Gáspár Zoltán írta, „népies alapozásúnak" tudták, a hangsúlyt már törekvéseik szintetizáló jellegére helyezték. Önmagukat úgy látták, „mint népies alapozású és társadalmi felelősségérzettel telített szintézisét mindazoknak a kultúrtörekvéseknek, melyek a világháború, az összeomlás és a háború utáni évek korszakában merültek fel s mind e változások felett időtállóknak bizonyultak."

72 Valószínű, hogy •— közös munkájuk közben — Féját is ilyen irányban inspirálták. Nem lehetetlen, hogy nekik is szerepük volt benne : A Viharsarok (s előmunkálatai) Féja egyéb műveihez képest lényegesen tárgyiasabb, „szakszerűbb", kevésbé retorikus-mitologikus jellegű, inkább a tárgyalt régió élete érződik benne, mint ideológiai eltökéltsége s Szabó Dezső frazeológiája. Ez az elmozdulás azonban, minden jótékony hatása ellenére, távolítólag hatott. A munkakapcsolat föllazult, esetlegessé vált. 7 1934 második feléből nincs is már adatunk a kapcsolatról. Valószínű ugyan, hogy ekkor is létezett valami — személyes és élőszavas — kapcsolat, mert, bár levelezés nem őrzi nyomát, Féja részt vett a Szegedi Fiatalok akkori legújabb nagy vállalkozásában, A Színpad című színháztudományi folyóiratuk megindításában. Az első szám, amely 1935. évi 1—3. számként 1934 decemberében jelent meg, már cikket hozott tőle Színház és társadalom címmel (4—5. p.). Ez, fő tendenciájában, egybevágott Hont Ferencék elképzeléseivel, sőt Hont nézeteire visszhangzott: „...az igazi drámának a tömegekből, a falvakból, a földekről, s az erdőkből kellene elindulnia a színpad felé, elfelejtett zugokból, elsikkadó életekből, egyszóval: az egészből."

73 A számból Féja Budaytól kapott példányt. E példányban, mely Féja Endre birtokában ma is megvan, a tartalomjegyzék fölött olvasható Buday ajánlása is : Gézának szeretettel 1934. karácsonyára György Ezt követő személyes találkozásaik azonban nehezen megfoghatók. 1935 februárjában mindazonáltal valószínűleg találkoztak. Február 9-én ugyanis a Délmagyarország hírt adott arról, hogy Féja Szegedre érkezik s előadást tart: „A Honszeretet Egyesület szegedi főcsoportja vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdettel a Hungáriában előadó ülést tart. Németh Imre bevezetője után Matolcsy Má71 Féja Géza: Szegedtől a szatmári határőrvidékig. Magyarország, 1934. aug. 17. 72 Gáspár Zoltán — Kertész Jánoshoz, Szeged, 1937. jan. 4. Közli: Lengyel András 1987a. 223—225. 73 Féja Géza: Színház és társadalom. A színpad, 1935. 1—3. sz. 5. 421