A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Vörös Gabriella: Fegyveres sírok az Alföldön a IV. század második fele és az V. század közepe között

böző anyagból készült gombokkal díszítik, mint például a dorozsmai leletegyüttesünkben (27. Ih.).

100 A szirmabesenyői (36. Ih.) és a Csongrád-határúti példányok (8. Ih.) keresztvasukkal válnak ki a többi hosszú kard közül. Az utóbbi markolata fölött a publikációban még egy félköríves vas zárótag is szerepel, ami véleményünk szerint nem volt a markolatnak része, hanem eredetileg egy zárt karika lehetett, ami a kardnak az övre való függesztését szolgálta. A kardokat a csontvázak bal oldalán, többnyire a vállnál, lecsatolva találták meg (15., 19., 24., 25., és 32. Ih.). Két sírban a medence vonalában kerültek elő (1. és 36. Ih.), és egyik esetben sem lehetett eldönteni, hogy az övre voltak-e erősítve, vagy lecsatolva helyezték el hordozási helyükre. A rövid kardok száma a hosszúakéhoz képest elenyészően kevés, mindössze 6 példányt sikerült találnunk. Közülük csak három került elő hiteles körülmények között: a Csongrád-Kenderföldek temető 136. sírjában a jobb csuklónál (9. Ih.). Tipológiailag ide tartoznak a szirmabesenyői, a kétélű karddal együtt előkerült példány, és a maroslelei szórvány rövid kardok is (20. Ih.). A Jászberény-Szőlődűlő 4. sírjának egyetlen lelete egy keresztalakú markolatú kard volt (14. Ih.). Ez a típus hazai leleteink között rendkívül ritka, szűkebb területünkről csak a Csongrád-Kenderföldek temető 40. sírjából — a csontváz bal combcsontja mellett kettéhajtva — ismeretes.

101 Megfigyeltük, hogy a sírokban gyakran két kés került elő egyszerre. Az egyik egy átlagos méretű, gyakran előforduló, mindennapos használati eszköz, míg a másik jóval hosszabb és szélesebb (19—30 cm). Az utóbbiakat a leírások is különböző elnevezésekkel illetik. A leírások és fényképek alapján mi a hosszú kés elnevezést tartjuk helyesnek, ugyanis a rövid kardnak és tőrnek két éle van, ezzel szemben az általunk körülhatárolt csoportban mindig csak egy.

102 A rendeltetésüket nehéz meghatározni, de méretük miatt feltétlenül szerepük lehetett a közelharcban is.

103 Emellett szól, hogy többnyire fegyveres sírokból kerülnek elő. íjra utaló nyomokat csak elvétve találunk a sírokban. Nyílhegyek 5 lelőhelyről ismeretesek, egy kivételével háromélűek, tüskések. A Csongrád-Kenderföldek temető 125. sírjában (9. Ih.) egy rombikus nyílhegyet találtak a mellkason, bár hozzá kell tennünk a forma meghatározásához, hogy töredékes darab volt. A nyílhegyek előkerülése, helye és darabszáma a sírokban változó: a bal kéz és jobb könyök mellett l-l db, (2. Ih.); a bal vállnál és jobb medencénél 2-2 db (9. Ih. 3. sír); a lábak tájékáról 4 db (9. Ih. 128. sír); a csigolyák közé szorulva 1 db (11. Ih.): a mellkas közepén 1 db (9. Ih. 123. sír). A nyílhegyek helyzetének vizsgálatakor is feltétlenül tekintetbe kell venni, hogy többnyire bolygatott sírokból valók, tehát az esetek többségégében nem az eredeti helyükön tárták fel őket. A pajzs az egyetlen, mely a fegyverek közül a védekező felszereléshez sorolható. Mindössze három olyan darabot ismerünk, melyet középen pajzsdudor erősített. Feltételezzük viszont, hogy többnyire olyan pajzsokat használtak, melyeknek nem volt fémből készült középső része. A rómaiaknál is csak az arcvonalbeli katonák pajzsait erősítette vaslemez, és egy középre helyezett vasdudor.

103 A Duna—Tisza vidéki szarmatáknál a pajzs használatának maradandó nyomai a korábbi időszakból teljesen ismeretlenek voltak.

104 A források és ábrázolások alapján a védőfegyverzet ™Pvörös Gabriella 1986. 16.

1.1. 1. 101 A keresztmarkolatú rövid kardok eredetével Kulcsár Valéria foglalkozott részletesebben a legújabb szovjet szakirodalomra támaszkodván. (1982. 115—117.) 102 Vörös Gabriella 1984. 159., Párducz Mihály—Korek Józef 1946—1948. 303. 103 Várady László 1961. 291. 104 Bóna István az ilyen típusú pajzsdudorok formáját és eredetét széles körű anyaggyűjtésére támaszkodva elemezte. (1961. 198—204.) 53