A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Vörös Gabriella: Fegyveres sírok az Alföldön a IV. század második fele és az V. század közepe között

fontos része volt a pikkelyes szerkezetű páncél is.

105 A sírok leletei között mindeddig nem sikerült páncélra utaló nyomot találnunk. Valószínű, hogy nem tartozott az általános felszerelési tárgyak közé, és elsősorban csak a vezéreket illette meg. Táblázatunkra pillantva feltűnő, hogy a fegyveres sírok leletanyaga mennyire egységes. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nagyarányú sírrablás miatt következtetéseink nem minden esetben zavarmentesek. A leletek legnagyobb csoportja valamilyen módon az övhöz kötődik : vagy azért, mert annak alkotó része volt (csatok, veretek, szíjvégek, karikák), vagy azért, mert az övre voltak felfüggesztve (kések, tűzkészségek, árak, pénzek — az utóbbiak persze tarsolyban). A fibulák a ruházat nélkülözhetetlen tartozékai voltak, hiszen a római kereskedelem gyérülésével a szarmaták maguk is gyártani kényszerültek. A korszakra jellemző az edényeknek a sírok láb felőli végébe helyezése. A 4. század végétől a kerámiaedények mellett (23 sírban) megjelennek az üvegpoharak is (4 sírban). E népes csoportok mellett néhány egyedinek számító tárgytípus is előfordul. Az ékszerek közül a karperecek (15. lh.), a torques (21. lh.) és valamivel gyakrabban gyöngyök. Belőlük a férfisírokban csak egy-egy darab kerül, (9. lh., 61. sír, 136. sír 30. lh., 31. lh., 21. sír, 41. lh.), egyetlen egyben fordult elő, hogy a koponya körül kb. 250 darabot leltek (39. lh.). A ritkább mellékletek közé tartoznak a fésűk (31. lh., 43. sír, 37. lh.), a csipesz (6. lh., 4. sír) és az állatcsontok (31. lh., 36. lh.). A fegyveres lelőhelyek földrajzi szempontból három, jól elkülönülő csoportot alkotnak. (2. kép). A déli Szeged környékén, a középső Csongrád térségében sűrűsödik, évszázadok óta fontos kereskedelmi- és hadiutak tiszai átkelőhelyeinek közvetlen körzetében. Nagyon lényeges, hogy a Tiszántúl Körös vonalától északra levő területére egyetlen lelőhelyünk sem esik. A harmadik csoportba tartozó 5 lelőhely egymástól nagy távolságra, széles sávban helyezkedik el. Ez a terület a 4. századtól kezdve a gepidák szállásterülete.

106 A gepidák korai időszakának gazdagságát elsősorban nemesasszonyaik ékszerei, viseleti tárgyai reprezentálják. Véleményünk szerint az erre a területre eső lelőhelyeink a gepida közösségek köznépi (férfi) rétegéhez tartoznak.

107 A Tisza—Körös—Maros által határolt terület gepida emlékanyaga az 5. század közepe utáni időszakra korhatározható.

108 Valószínű, hogy itteni megjelenésükhöz köthető a legkésőbbi szarmata települések egy részének megszűnte, temetőik felhagyása. A korai gepida és a Csongrád, illetve Szeged környéki 5. századi lelőhelyek régészeti anyagaiban a hasonló tárgytípusok megjelenése nem egyedi, csak az Alföld területére szűkíthető jelenség. Kapcsolatba hozható a 370-es években meginduló, újabb és újabb hullámokat vető népmozgásokkal, és újabb népcsoportok alföldi betelepülésével. A hasonlóság ugyanakkor sokszínűséget is takar, hiszen a helyi, a korábbi szarmata lelőhelyekről jól ismert tárgytípusok mellett későrómai emlékek éppúgy fellelhetők, mint frissen keletről hozott darabok, vagy az 5. századra általában jellemző, elsősorban a viselethez tartozó, divatos, egész Európában elterjedt ékszerek, a ruházathoz tartozó tárgyak, fegyverek. Az elmondottak miatt érthető, hogy az alföldi, 4. század vége és 5. század közepe közé keltezhető emlékanyag etnikai meghatározásában, pontos korhatározásában csak nagyon óvatosan szabad ál105 Traianus oszlop ábrázolásain még a lovak is páncélosán szerepelnek. 106 Bóna István 1974. 25. 107 Bóna István 1986. 66—69. Bóna István legutóbb a Szabolcs-Szatmár megyei korai gepida lelőhelyeket vette számba. Közöttük említi a Tiszalök—rázompusztai temető emlékeit is. I. m. 70. 108 Lsd. a 2. jegyzetet! 54