A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Vörös Gabriella: Fegyveres sírok az Alföldön a IV. század második fele és az V. század közepe között

1. A sírok tájolása A vizsgálható 69 sírból mindössze 43 esetben közöltek tájolási adatot, de többnyire csak a fő égtájakat jelölték meg. A fejjel délnek, lábbal északnak való irányítás teljesen általános, bár valószínűnek tartjuk, hogy nem pontosan a D—É volt a csontvázak irányítása, hanem valamilyen pontossággal ahhoz álltak legközelebb. Pár foknyi eltérés majd minden esetben valószínűsíthető.

86 Pontosabb adatnak számít, ha a főirányon belül azt is megadták, melyik égtájhoz esik közelebb a sír tájolása. A leggyakoribb (13 esetben) DDK—ÉÉNy-i, a fejrész Ny-i, kismértékű (5—7°) eltérést a Csongrád-Kenderföldek temető két sírjában figyeltek meg. (9. lh.) Fokokban kifejezhető érték az előbbieken kívül csak a csongrádi temető további kettő, valamint a sándorfalvi 11 sírjáról ismeretes, és ezeknél is általános a DDK-i irányítás, amikor a fejrész néhány foknyira K-nek tér el az É-i iránytól. Az előzőektől teljesen eltérő irányítással csak négy esetben találkozhatunk. Közülük kettő nagyon régi feltárásból származik, egyikük nem is tekinthető hitelesnek (30. lh.), a másik leletanyaga pedig nem teszi lehetővé, hogy egyértelműen etnikumhoz kössük. (3. lh.).

87 A harmadiknak ugyan van egzakt égtáj hivatkozása, de nem tudtuk mégsem egyértelműen értelmezni (37. lh.). A szirmabesenyői férfisír pedig az általánoshoz képest éppen ellentett, É—D irányítású volt (36. lh.).

88 2. A csontvázak helyzete, állapota A szűkszavú leírások alapján sokszor nehéz volt eldöntenünk, hogy a sírok bolygatatlanok voltak-e. A legtöbb leírás a leletek tételszerü felsorolására szorítkozott. Elgondolkodtató, hogy a sírok között mindössze 12 olyat találtunk, ami biztosan bolygatatlan volt, és a különböző szempontú összehasonlításoknál hiteles adatsort jelenthetett. A bolygatottnak meghatározott sírok esetében (30 adat) sokszor hiányzik a rablás helyének és mértékének leírása. Csupán egy esetben találkoztunk „elporlott" vázzal, többször a szerző utalt arra, hogy rossz volt a csontok megtartása. Mai tudásunk szerint egyértelmű, hogy az „ülő", a „guggoló", és „álló" csontvázak nem egy különleges rítusra, hanem sírrablásra utalnak.

89 A csontok ugyanis azért kerültek elő a sírból különböző magasságokból, mert a rablás után a lassan visszatemetődő föld rétegesen takarta vissza. Párducz Mihálynak a hunkori leleteinket összegyűjtő, ma is alapvető nagy munkájában éppen ez a „rítus" képezte az anyaggyűjtés egyik fő szempontját.

90 Szemléletváltozása e kérdésben is jól követhető a korszak kulcstemetőjéről írott (Csongrád-Kenderföldek) feldolgozásait követve. Míg az 1959. évi munkájában alig találkozunk bolygatott sírokkal, addig a temető 86 Erre a legjobb bizonyíték, ha összehasonlítjuk a Csongrád—Kenderföldek temető két publikációjában a tájolási adatokat. (Párducz Mihály 1959., 1963.) 87 Párducz Mihály a szarmata lelőhelyek közé sorolta, ezért szerepel anyaggyűjtésünkben (1931.86). 88 Ellentett irányítású szarmata sírral a Csanytelek—újhalastói temetőben is találkoztunk. (Galánt ha Márta ásatása) 88 Az avar fülkés sírokkal kapcsolatban mi magunk is találkoztunk — a leletbejelentők elmondásában — ezzel a kifejezéssel. Néha valóban megfigyelhető, hogy a koporsós temetkezésnél az avar sírokban a csontvázak lábai guggoló vagy ülő helyzetben vannak. Párducz Mihály anyaggyűjtésében az adatok nagyobb része igen régi feltárásokból származik, illetve a leletbejelentők elmondása alapján szerepel a leírásokban. 90 Párducz Mihály 1959. 50