A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Nagy Imre: Egy Patay László-festmény elemzése

tövében. Valóban értelmezhető' testtartásuk birkózásnak is, ám helyzetük inkább a „Krisztus színeváltozása" jelenetek tanítványi pózaira emlékeztet, sőt felidézi az imádkozás bizánci gesztusát a proszkinézisz-t is. Az atomrobbanás gombafelhőjének képében pedig valóban jelen van egy igazi nagy „transzfiguráció". Helyzetük és testtartásuk más szempontú indoklásául azonban ismét idézhető a Jelenések könyve: „És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok, és minden szolga és minden szabad, elrejtek magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba."

25 A bal alsó sarokban látható tülekedő embercsoport is szerepelt már Patay oevrejében. 1968-ban festette meg ezt a témát Verekedők címen. Patay László monográfusa, Végvári Lajos helyesen állapította meg, hogy ennek a témának előképe Luca Signoreili Orvieto-beli Apokalipszis-sorozata lehetett.

26 Jelen változatában azonban a jelenet további utalásokkal terhes. A tény, hogy korláttal határolt területen folyik a küzdelem, felidézheti bennünk Paolo Ucello Özönvíz című töredékes freskósorozatát, sőt süllyedő hajóra történt implicit utalásai, illetve egyik-másik alak testtartása miatt Gericault Medúza tutaja című festményét is. A jobb oldalon mind a halottak, mind a kivégzésre várók legtökéletesebb előképeit Francesco Goya szolgáltatja a Desastres de la Guerra és a Caprichos című rézkarc sorozataival. Az irracionális, a démoni, az álmok világa és az emberi tapasztalás keveredik itt Patay festményén. A jobb alsó sarok szemétdombja ismét egy visszatérő kerettéma, hiszen 1980-ban már önálló kompozícióként megfestette.

27 Akkor a szemétre hajított művészetet Leonardo Mona Lisaya képviselte, itt az elozo évi aktualitás jegyében ezt a szerepet Raffaelo Eszterházy Madonnája vette át. Az alsó, „lehetőségek táblájának" előképét a romantika nagy misztikusának, William Blake-nek, a négy őselemet ábrázoló képén keresztül az alkímiai traktátusok négy elemet és az Anthroposzt bemutató ábráiig követhetjük vissza. Már Blake is elhagyta figuráiról az alkímiában azonosításukat segítő jelvényeket, jeleket és attribútumokat, ám alakjai anyagszerűsége továbbra is jelezte kilétüket. Patay itt is tovább profanizálta szereplőit. Azonosításukat csupán az elemekhez való viszonyuk jelzi, azt is pusztán hangulati kifejezőeszközök szintjén. E rövid levezetéssel talán sikerült feltárni e jelentős profán diptichon keltette gondolati asszociációkat, felvázolni azt a festészeti hagyományt, azon művek sorozatát, amelyek dialógust folytatnak vizsgált alkotásunkkal. Ezek után joggal hangozhat el a kérdés : mit festett meg tulajdonképpen Patay László? A közelgő világvégét..., vagy csak meg akarta mutatni az emberiséget fenyegető veszélyeket, hogy rádöbbentsen minket arra, „...ma... a legszörnyűbb katasztrófák korában élünk. Úgy tűnik, mintha minden örökségünk szertefoszlott volna, és semmi biztató jele sincs annak, hogy megindult volna valamiféle kibontakozás."

28 Erre is gondolhatott, no meg arra, amit Jaspers a továbbiakban így fogalmaz meg : „...egy széthulló világban (élünk), mely mind kevésbé hisz a hagyományban. Egy olyan világban, amely csak mint külső rend létezik — szimbolikus jelentés és transzcendencia nélkül — üresen hagyja a lelket, és nem felel meg az embernek, aki ha a lélek magára hagyja, visszavonul saját elemei közé: kívánságaiba, unalmába, rettegésébe, közömbösségébe. Ebben a világban az egyén magára hagyatva, egyedül él. 26 János Jelenések 1932. 6:15. 26 Végvári Lajos 1979. 25. 27 A festmény jelenleg a kaposvári Somogyi Képtár gyűjteményében található. Leltári száma: 86.2.52. 28 Jaspers, Karl 1987. 119. 492