A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Nagy Imre: Egy Patay László-festmény elemzése

S ha filozofikusan akar élni, saját fáradságával kell felépítenie azt, amit a világ nem ad meg neki."

29 Ezen a ponton eljutottunk korunk emberének alapvető egzisztenciális problémájához, a létbevetettség bizonytalan, kapaszkodókat abszolút nem biztosító helyzetéhez. Annak érdekében, hogy sokrétűbben tudjuk ennek a kulcsproblémának a miértjeit, okait és okozatait meghatározni, idéznünk kell Mircea Eliade értekezését a szent és profán tér különbözó'ségéró'l, és látjuk majd, mennyire helyénvaló fejtegetése az általunk elemzett mű szempontjából is: „A szent tér megnyilatkozása »szilárd pontot« nyújt az embernek, s ezáltal lehetővé teszi számára, hogy tájékozódjék a kaotikus homogenitásban, »megalapítsa a világot« és valóban éljen. A profán tapasztalás ezzel szemben ragaszkodik a tér homogenitásához és viszonylagosságához. Ebben a térben lehetetlen az igazi tájékozódás, mert a »szilárd pont« ontológiailag már nem egyértelműen megalapozott: a mindenkori esetleges feltételek szerint jelentkezik és tűnik el. Tulajdonképpen tehát már nincs is »világ«, csupán egy széttört univerzum töredékei léteznek, végtelenül sok, többé vagy kevésbé semleges »hely« formátlan tömege, amelyek között az ember az ipari társadalomban zajló élet kötelezettségeitől hajtva ide-oda mozog."

30 Ezért lényeges a szent tér kitüntetett szerepe Patay László festményén. Ádám és Éva, mint láttuk határhelyzethez ért — emberi létük szempontjából is, no meg a kép terében is. A küszöb, amelyen állnak, e szokatlan sziklaív, nem csak azért az átmenet helye, mert két világot választ el egymástól, hanem azért is, mert omphalos, a középpont, a centrum, a köldök, ahonnan újra lehet, só't újra kell rendezni a világot. A sziklaívnek e középpont volta nem csak szimbolikusan értelmezendő, hanem konkrétan is, hiszen tárgyi formájában a mű kompozíciós középpontjai jelölik ki helyét a képfelületen. Arra vonatkozóan pedig, hogyan teremthetjük meg az egyensúlyt életünkben, álljon itt zárószóként Karl Jaspers néhány mondata : „Döntés helyett ingadozunk és botladozunk egész életünkben, kombináljuk egyiket a másikkal, s belenyugszunk a dolgok ilyetén állásába, mint szükségszerű ellentmondásba. A nem-döntés már maga is rossz. Az ember akkor ébred igazi önmagára, amikor meg kell különböztetnie a jót a rossztól, akkor lesz önmagává, amikor dönt, melyik útra lép, s aszerint cselekszik."

31 IRODALOM Bialostocki, Jan 1982 Régi és új a művészettörténetben. Budapest Eliade, Mircea 1987 A szent és a profán. Budapest Hamvas Béla 1983 A világválság. Budapest Jaspers, Karl 1987 Bevezetés a filozófiába. Budapest János Jelenések könyve 1932 Új Testamentum. Budapest A keresztény művészet lexikona 1986 Budapest. Lightbrown, Ronald 1986 Mantegna. Oxford Madách Imre 1968 Az ember tragédiája. Budapest 29 Jaspers, Karl 1987. 139—140. 30 Eliade, Mircea 1987. 17—18. 31 Jaspers, Karl 1987. 67. 493