A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Ősök és rokonok. Tóth Menyhért portréiról

jeleket: sorjázó keresztmotívumokat láthatunk. Ez a szimbólikum különben többékevésbé végigkíséri a korai műveket, míg legvégül A jó kovács szemüvegformáira is rákerül. E közismert attribútum szemléletesen jelzi Tóth Menyhért ifjúkori messianizmusát, amellyel érzékenyen reagál az emberi szenvedésre és szegénységre, egyben az erkölcsi jóság és gonoszság földi megnyilvánulásaira (pl. : Ágrólszakadt, Áldozat, Korpusz, Szegényember himnusza). A mostani alkotáson azonban csupán az ellentétes hatású képi elemek sajátos egybeépítését szeretném hangsúlyozni. De van itt egyéb érdekesség is. Hiszen a játékos, ironikus tükrözéssel párhuzamosan némileg részletezó'bbé, stilizáltabbá válik a kifejezés. Megmaradnak ugyan a mértanias, szerkesztő' elvű komponálás nyomai, ám a gömbölyű formák zártabb ritmusrendjével egyfajta dekoratív, szecessziós szellemiséget nyer a kompozíció. Hogy miért tanulságos ez az újszerűnek látszó előadási mód? Főként azért, mert nyilvánvalóvá teszi számunkra : a fiatal Tóth Menyhért többféle stiláris felfogás között ingadozik. Nem szabad elfelednünk, az alkotó már főiskolás korában is kötó'dött a kubisztikus, dekoratív előadáshoz, egyszersmind a mértanias és organikus jelekkel operáló vonalas, rajzos tolmácsoláshoz (pl. : Fekvő akt). Ez a merészebb térdinamikával élő, analitikusabb szemlélet azután jócskán visszaszorul a korai miskei esztendőkben, s egy realisztikusabb, naturalisztikusabb valóságlátásnak adja át a helyét. Ámde a korábban felvállalt stiláris módszerek ilyenformán is ott kísértik a művészt. Elég csak visszautalni az arcképek tömör, kubisztikus megoldásaira, mint ahogy az életképeken is minduntalan felbukkannak a dekoratív, hullámzó formaritmusok, vagy a személyesebb, önkényesebb hatású kígyózó vonaldiagrammok (pl. : Lovas, Faluvég). Voltaképpen hasonló formai ötvözettel találkozunk Csontváry portréján is. Önmagában véve talán nem is érdemelne ekkora figyelmet e vázlatos rajzi megnyilvánulás. Rajta keresztül azonban nyomatékot adhattam a fiatal Tóth Menyhért dekoratív, szecessziós vonzalmainak. Ez pedig lényeges mozzanat művészi szemléletének alakulásában. Nélküle ugyanis nemigen lehet belátni: a későbbiek során mire is épül rá organikus, kalligrafikus jellegű expresszionizmusa. Honnan fakadnak szellemi, stiláris gyökerei? Más lapra tartozik, hogy az alkotóval foglalkozó elemzések alig-alig vesznek tudomást erről a sajátságról. S ezzel együtt a főiskolai mester, Vaszary János művészi hatását is kizárják. Pedig ami a dekoratív, szecessziós felfogást illeti: ebben aligha lehetünk ilyen biztosak. Miként az is bizonyos, a növendék festőnek „Különösen tetszett... a keleti művészet", gyakran eljárt a Ráth György Múzeumba, s a japán grafika jellegzetes hatása a korai munkákon is felfedezhető. Valójában ezen a szellemi nyomvonalon át kerül majd az alkotó művészi rokonságba Van Gogh felfogásával. De vissza az arcképekhez. Egyúttal lépjünk is előre a negyvenes évek elején készült olajkompozíciókhoz. Annál inkább, mivel pontosan erre az időszakra esik Tóth Menyhért művészi magáratalálásának kezdete. Most már egyre többször elrugaszkodik az epikus, leíró jellegű tolmácsolástól : inkább a tömörebb, organikusabb és expresszívebb kifejezési lehetőségekre apellál. Vagyis továbbra is egy változékony arculatú művészettel állunk szemben, amelyben a portré műfaja azért határozottabb úttörő szerepet kap. Elvégre ebben a közegben születik meg az első koncentrált, jelentős festői teljesítmény : az Önarckép című alkotás. E korai remeklés szomszédságában azonban ott kell látnunk A jó kovács realisztikus, szimbolikus arcmását és a Gonosz kubisztikus, szürrealisztikus látomását. Amik közt alig van hasonlóság. És mégis : ezek az alakok már szembefordulnak önmagukkal és a külvilággal. Másrészt az Önarckép és a Gonosz megformálást oldott, levegős és dinamikus előadás hatja át. Az utóbbi művön a mértanias, éles alakzatok dominálnak, s maga a figura is agresz475