A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Ősök és rokonok. Tóth Menyhért portréiról

szív hatású, absztrakt jelhalmazzá válik. Mintha valami kataklizmikus léthelyzet szemtanúi lennénk, ahol a környezeti elemek formai, térbeli vadsága végül is az „arcvonásokban" kulminálódna. Ahogyan szemléleti síkon is áttétellel van dolgunk. Mert a főiskolás esztendők harmonikusabb, zártabb kubizmusa és dekorativizmusa ezúttal egy zaklatott, jelképi töltetű előadásba lendült át (Fekvő akt). Az Önarcképet már nem lehet ilyen egyszerűen levezetni a korábbi tapasztalatokból. Igaz, az orr- és a nyakrész megjelenésénél most is visszaköszönnek a mértanias elvű, kubisztikus vonások, ám ezek az elemek szervesen beépülnek az átfogóbb expresszionista formarendbe. Mindjárt feltűnik: az alkotó szokatlanul merész premier pianos nézetet választ. Elhagyja a homlokrészt, hogy annál nagyobb hangsúlyt ad3. Önarckép, 1940-es évek eleje; olaj, fa; 53X52 cm 476