A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Demeter Júlia: Dugonics András „A fazék” című iskoladrámája

Az Aulularia témája — a kapzsiság, fösvénység ostorozása — különösen alkalmas volt erkölcsi tanulság kiemelésére, ezért a szerzok-rendezok szívesen vették kölcsön. A darab más előadásairól is tudunk a korszakban: 1763-ban Schaffrath Lipót mutatta be Vácott

14 latin nyelven, de a bemutatónál többről nem tudunk. Szöveggel csak három Aulularia-váhozatot ismerünk: egy szövegtöredéket a trencséni jezsuita iskolából,

15 az alább közölt darabot, Az erszényt, mely a Koppi-gyüjteményben

16 található, de szerzője valószínűleg nem Koppi Károly. Az erszény „Du Cygne Marsupiumának hű fordítása ; a jezsuita írónak ez a darabja pedig közvetve Plautus Aululariájára megy vissza".

17 A kéziratot Alszeghy Zsolt Csulik Alajos Marsupiumával azonosította, melyet 1776-ban mutattak be a kecskeméti piarista iskolában,

18 Kolozsvári János szerint azonban 1770 körül adták elő talán Máramarosszigeten.

19 Ez az ellentmondás egy hipotézissel feloldható: Az erszény az 1776-os kecskeméti előadás kézirata, az alább közölt darabot pedig Máramarosszigeten adták elo 1774-ben. Dugonics szerzősége A kézirat a szegedi Somogyi-könyvtár Dugonics-kolligátumában található, s hagyományosan Dugonicsnak tulajdonítják. Címlapja hiányzik, a cím és a szerző nincs feltüntetve ; a szövegben viszonylag sok a javítás, tehát fogalmazvány. (Dugonics ugyanis igen nagy gonddal írt és másolt, tisztázatai szinte javítás nélküliek.) A mű végén szerepel az egyetlen eligazító adat: Finis 16° Junij Szigethi 1774. Dugonics életrajzát részletesen ismerjük, így bizonyos, hogy sohasem tanult vagy tanított a mára marosszigeti piarista iskolában. Az ottani tanári kart azonban nyilván jól ismerte, hiszen a piarista tanárokat gyakran helyezték egyik rendházból a másikba, Őmaga is tanult a közelben (1760—61-ben Nagykárolyban), elképzelhető tehát, hogy e darabját a szigetiek számára írta vagy írta át. Két helységnév szerepel a darabban : Slatina és Szarvaszo. Mindkettő aprócska falu (volt), a szigeti járásban, közel Máramarosszigethez. (A Szarvaszo név egyébként a Saraseu pontatlan változata lehet.) A dráma 140. sorában Sohonnai Peti szerint a legostobábbaknak „még a Szarvaszoi Kováts se tudna... észt koholni". A kéziratban e helyen Dugonics utólag módosítja az eredeti Slatinai jelzőt Szarvaszoim. Maga a mondat szólásnak hangzik, ilyen szólást azonban nem sikerült találnom. A dráma további részeiben már csak Slatina neve fordul elo: Fülöp Slatinám indul, s ekkor Dugonics jegyzettel is kiegészíti a kéziratot: Slatina ,,estpagus in Marmatia". Ugyané Slatinától származik Kopasz is. 14 Császár—Prónai 1915. 215. ... Plautinam expurgatam, scilicet Aululariam ... produxit. 15 A trencséni gimnáziumot 1773-ban a jezsuitáktól vette át a piarista rend. A drámatöredékről 1. Bitterbinder Miklós 1910. és Alszeghy Zsolt 1943. 16 OSZK Fol. Lat. 186. 17 Tési Edit 1948. 37. és Alszeghy Zsolt 1911. 663—668. 18 Császár—Prónai 218. és Alszeghy Zsolt 1911. 19 Kolozsvári János 62. Nem tudni, hogy feltevését mire alapozza. 431