A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

lesz.) Részben pedig azért, mert — ha alkalmilag is — továbbra is maradt kapcsolat közöttük. Három epizód említésre is érdemes. Az egyik: 1937. március 3-án, a Márciusi Front makói nagygyűlésén, amelyen nemcsak ,,a Válasz és a Márciusi Front írói" (így Féja és az akkor már elsősorban hozzájuk tartozó Erdei Ferenc) vettek részt — képviseltette magát az akkor már nagyrészt szétszóródott Művészeti Kollégium is. Éppen Féja beszámolójából (A Márciusi Front a szabadság városában) tudjuk, a találkozón a Szegedi Fiatalokat Baróti Dezső és Tomori Viola képviselte.

87 A másik: 1937 őszén Hont Ferenc létrehozta folyóirata, a Független Színpad támogatására az ún. Irodalmi és Művészeti Tanácsot. E tanácsban Hont az erőket akarta egyesíteni, ahogy a Független Színpad 3. számában a kommüniké mondja: „A F. Sz. Tanácsában össze akarjuk fogni mindazon szellemi erőket, amelyek a haladó szellemű demokratikus Magyarország felépítéséért küzdenek.'"

88 A tanácsnak mások, pl. Illyés Gyula, Csécsy Imre, Ignotus Pál, Sárközi György mellett tagja lett Féja Géza is. (A Szegedi Fiatalokat Ortutay reprezentálta ebben a szervezetben.)

89 A harmadik : Az Olaszországból hazatérő, de hamarost Angliába továbbinduló Buday György 1937. október 29-én megerősítő, bátorító levélben üdvözölte a Viharsarok miatt meghurcolt Féját. Ebben a levélben egyebek melleit ezt írta: „nem tudok elmenni szótlanul a Terád lesújtó »büntetés« szomorú tanulságai mellett. Kétségbeejtő, Gézám, hogy hová megy, mi elé megy ez a mi országunk és kétségbeejtő, hogy amikor Te és még néhányan felemelik figyelmeztető és ébresztő szavukat, akkor ez reá a válasz. Egy idő óta tervezem s most már hamarosan meg is csinálom a »vak vezet világtalant« című fametszetsorozatomat, de milyen rettenetes arra gondolni, hogy talán már minden késő lesz. Még egy hete sem vagyok egészen Magyarországon, de máris annyi szomorúság, annyi szorongás és kétségbeesés környékezi úgy a személyes életemet, mint azt, amit az egész magyarság problémájából meglátok, hogy tulajdonképpen még vigasztaló szavakat sem tudok találni Számodra. Egyetlen vigasz csak az lehet, hogy Te tisztán, becsületesen és sokszor egész hősies magányossággal harcolod valamennyiünk ügyének a harcát és így a lelkiösmereted azt hiszem nyugodt lehet. Másik vigaszod pedig az talán, hogy sokan, nagyon sokan teljes együttérzéssel és —ha talán kényszerűen némán — is Veled vagyunk, mint legszemélyesebb ügyünkre figyelünk minden mondatra és gesztusra, mely e nagy és kétségbeesett küzdelemben történt, vagy történendő. Becsületes kiállásodnak egy porcikája sem fog nyomtalanul múlni el, nem fog elfelejtetni, hanem ellenkezőleg megőrizzük és megőrzöm és példaként fogom odaállítani mindazok elé, akik hallgatnak reám. Te az utóbbi időben talán eltávolodtál tőlem, aminek oka én nem voltam és nem lehettem, hacsak az nem, hogy sorsom jóidőre messzire vetett Tőled — földrajzilag. Nem tudom, így van-é, fájna is, ha nem így lenne. De az kétségtelen, hogy emberségben, művészetben, mindenfajta törekvésekben én ma is ott állok abban a vonalban, amelyikhez egyaránt tartozunk és szeretném nagyon, ha ez most, amikor bántanak és büntetnek Téged az igazadért, ép ily erősen és biztonságosan éreznéd, miként én érzem, s amiként valaha — tudtad! Gézám, ne csüggedj. Példamutató veiselkedésed figyelmeztet kötelességeinkre, erőt és bátorságot ad, egyszóval hat és termékenyít még a reménytelenség mai keserves időszakában is. Bízzunk benne, hogy szándékaid tisztasága a fellebvitel során igazolást nyer a fórumok előtt is : előttünk 87 Féja Géza: A Márciusi Front a szabadság városában. Magyarország, 1937. okt. 5. 88 Vö. Független Színpad 1937. 3. sz. 3. Valamint: Csaplár Ferenc 1967. 172. 89 Független Színpad, 1937. 3. sz. 3. 426