A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

máris igazolt és erőfeszítésed, bátor kiállásod a helytálló írástudó példáját statuálta meg a magyar társadalomban. Köszönöm, hogy volt erőd ehhez Géza és kívánom, hogy töretlenül tudd tovább harcolni ezt a küzdelmet."

80 A kapcsolat tehát szépen zárult ! 9 A filológus munkája, akárcsak a régészé, gyakorta féloldalas. Abból dolgozik, amit az idők viharai, vagy az élet természetes menete ráhagytak s ez nem mindig a leglényegesebb mozzanatok „lenyomata". Az idő s a történelem olykor kevéssé érdekes és fontos „nyomokat" megőriz, míg más, esetleg lényegesen fontosabb mozzanatok rekonstruálását pusztításával lehetetlenné teszi. Féja és a Szegedi Fiatalok kapcsolata sem rekonstruálható kielégítően. Éppen e kapcsolat szíve: a személyes találkozások során folytatott nagy, eszmetisztázó beszélgetések nem foghatók meg s vallathatok ki. Ezekre, nagyon áttételesen, csak írásaikból következtethetnénk vissza — nagy-nagy hibaszázalékkal, homályosan s legföljebb hipotetikusan. Ami rekonstruálható voltj az többnyire „csak" a külső eseménytörténet s mint ilyen is, hézagos, hiányos. Ám ebből — sa levelek, cikkek utalásaiból — a kapcsolat tényén túl a kapcsolat milyensége is fölsejlik. S bár a filológus puszta benyomása (nem több), ha kimondjuk, mégis talán érdemes leszögezni : nem annyira egyéni szimpátián alapuló, érzelmi töltésű barátság volt ez, mint inkább az alkalom kínálta — s racionális mérlegelés után kialakított — harci szövetség. Az azonos, vagy rokon irányban haladók értelemszerű alkalmi egymásra találása, egymás segítése. így, amíg az utak párhuzamosan futottak, a szünetek dacára is folyamatosságról lehet beszélni, ám utóbb — s korántsem váratlanul, előzmény nélkül — az utak mégis elkanyarodtak. A személyes szimpátia, a barátság érzelmi velejárói, amelyek menet közben óhatatlanul kialakultak, nem akadályozták meg, hogy Féja is, a Szegedi Fiatalok is más-más irányba menjenek tovább. A Szegedi Fiatalok a baloldal részeseként, bár immár nem csoportszerűen létezve, dolgoztak a maguk területén s kit munkaszolgálat, kit tömegsír, kit emigráció várt. (Az ő törésük 1948/49 körül következett be.) Féja, sajnos, problematikusabb utat járt be utóbb. Az együttes munka mégsem volt hiábavaló ; valamiképpen mindkét fél gondolkodásába beépültek a közös tapasztalatok. S kapcsolatuk szinte puszta tényével is hozzájárultak a népi mozgalom mozgalomszerű föllépésének előkészítéséhez, majd elindításához. Kapcsolatukat tehát nem lehet büntetlenül kimetszeni a korszak eszmetörténetéből, mert ezzel valóságos összefüggéseket metszenénk széjjel s tennénk fölismerhetetlenné. Valóságos jelentése azonban majd csak egy átfogó és részletes népi mozgalommonográfia elkészülte során fejthető meg. IRODALOM Barcs Sándor 1986 Féja Géza és kora. Tiszatáj, 5. sz. 79—82. Bibó István 1986 Levél Borbándi Gyulához. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. 3. köt. Bp. 295— 373. Borbándi, Gyula 1976 Der Ungarische Populizmus. Mainz, 358. 1983 A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. New York, Püski, 538. 80 Buday György — Féja Gézához, Szeged, 1937. okt. 29. Féja Endre tulajdonában. A levél másolatát neki köszönöm. 427