A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

ves, Grand Caffés és minden »politikumtól«, harctól, kiállástól irtózok, de egytőlegyik ott voltak a népi és szociális gondolat lesajnált »fantasztái«, akikben benne sajog származás és az élet, akik küldetésnek érzik a tehetségüket és lelkiismeretnek a lelkiismeretet, akikben vajúdik és vérzik a magyar milliók sorsa. [...] ez a látszólagos sikertelenség egy bátor és az élet követelményeire ráébredő' csoport előretörését jelentette. [...] Itt van egy zárt és minden félreértéstől megtisztult szabad írócsoport, Erdélytől a Felvidékig és Szombathelytől a Bácskáig, mely a toll hatalmas fegyverével felkészülten várja a harcot."

68 6 Augusztus elején Féja újra Szegedre látogatott. Valószínűleg a szabadtéri játékokra érkezett, ez volt újabb szegedi tárgyú cikke apropója is, de valójában most sem ez érdekelte: a várost figyelte. Augusztus 7-i (Az ember tragédiája és a magyar tragédia címűj cikke, mely e látogatásának dokumentuma, kikövetkeztethetővé teszi: már a 4-i premier előtt a városban volt s megint fölkereste Budayékat is. Buday Dóm téri műtermének ablakából szemlélte a tér mozgalmas életét, az előadás előkészületeit. „Szegeden nem igen látszik meg — írta —, hogy ünnepi hete van. Forró alföldi hétköznapok borulnak a városra, csak a »Szent Márk téren« [Dóm téren — L. A.] dolgoznak szüntelenül a szabadtéri színpad munkásai. Az egyetemi épületek ablakából [itt volt Buday műterme — L. A.] nézem őket s közben nyújtott, szomorú dallamokat sodor felém az alföldi szél." Majd így folytatja, mindjárt érdeklődése tulajdonképpeni tárgyához érve : „Kis idő múlva zászlók tűnnek fel és magosra tartott falusi Krisztusok, fehérruhás leányok, feketekendős asszonyok, porlepte, kopott parasztok sereglenek a nyomában s újult erővel hangzik a könyörgő, szomorú ének. Ma van a Havi Boldogasszony búcsúja, a Fekete Máriához jönnek, az ősi alsóvárosi templomban." S e látvány már rögtön ellenpontozásra is késztette: „S van ebben valami nagyon tragikus — olvassuk cikkében. — Madách vonatok hozzák a tömegeket az új fogadalmi templom előtti színjátékhoz, a parasztrajok pedig egyre mennek a másik irányba, a Fekete Mária felé. Jönnek Csongrádból, Szolnokból, Biharból, Kunságból valami homályos nagy vággyal, gyenge magyar dalokat énekelve. Csupa seb már a lábuk, hisz napok óta gyalogolnak, belepte őket az utak pora s már alig vonszolják magukat, de azért énekelnek. Mikor a színpadon a francia forradalom jelenete zúgott, e parasztrajok szép sorjában, égő gyertyával a kezükben bevonultak Mária elé, kinek komoly, éles, barna hajdúarca sötét szemével s a kis ezüstkoronával éppen olyan, mint a paraszt nagyasszonyé és sorban elrebegték: — Jó éjszakát, édes Szűz Mária! Azután egy-egy keresztalja gyertyákat gyújtott a templom körül, köréje telepedett s énekelt halkan, bánatosan egészen az elszunnyadásig. Itt is tragédia játszódott. Egy darab a magyarság tragédiájából."™ E leírásból, sajnos, nem teljesen világos, mit látott maga Féja s mit ismert csak hallomásból. De valószínű, hogy a szembeállításban — a helyzet sugalmán túl — Budayék kommentárja is benne lehetett, hisz tudjuk, az alsóvárosi búcsú Budaynak is nagy, megrázó élménye volt s ebből az élményből született első fametszet-könyve, a Boldogasszony búcsúja (1931) is. Lehetetlen tehát, hogy erről — tudniillik a búcsúról — mint házigazda ne beszélt volna vendégének. 68 Talpassy Tibor: Az íróhét margójára. Szabadság, 1934. jún. 17. 69 Féja Géza: Az ember tragédiája és a magyar tragédia. Magyarország, 1934. aug. 7. 419