A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

Féja azért, ha röviden s megintcsak rá jellemzően, e cikkében szólt a szabadtéri eló'adásról is. Itt is a gondra, a visszásságra figyelt föl azonban, a „szegedi ünnepség szépségébe és nemes törekvéseibe is íme belezúgnak a magyar gondok" — írta. Szólt, persze a Szegedi Fiatalokról is, bár ezúttal akár hallgathatott is volna róluk, hisz ők „csak" az előző évi szabadtéri programban vettek részt. De Féja — nem minden tendencia nélkül — megjegyezte : „Szeged tavaly egy fiatal rendezőnek, Hont Ferencnek és művésznek, Buday Györgynek a kezébe tette Madách drámai költeményének a sorsát." S bár e nyitányt azzal folytatta, hogy megdicsérte az új rendező, Bánffy Miklós munkáját, finoman bírálatát is elmondta, sőt kimondta a legsúlyosabbat is : Bánffy „Nem merte a szabad tér óriási előnyeit és lehetőségeit kihasználni, a rendező elfogódott volt, mint az ember a természet óriási színe előtt." S alig leplezetten, Hontékat követelte vissza a szabadtéri programjába: „Valami mégis hiányzott ebből a rendezésből — írta pár dicsérő mondat után —, ami éppenúgy hiányzik az egész magyar életből : a fiatalság. A betóduló fiatal szellem más lendületet adott volna ennek az előadásnak s másképpen rendezte volna ezt az ünnepi hetet."

10 Szegedről Féja Szatmárba ment, útjáról augusztus 17-én cikkben számolt be (Szegedtől a szatmári határőrvidékig) .

71 Ebben egy rövid utalás, egy pozitív példa erejéig megint emlegette a Szegedi Fiatalokat, ezúttal — neve említése nélkül ugyan — Erdei Ferencet. Őt, mint a pangó magyar szociográfiai kutatás pozitív (ellenpéldáját említette meg: „Zilahy Lajos két esztendő óta fáradozik a magyar szociográfiai munka megindítása érdekében — írta. — Figyelmeztetett, hogy jön a nyár, képezzük ki a fiatalságot, adjunk papirost és ceruzát a kezébe s csinálják meg az ország szociális térképét, a magyar munka tervrajzát, mert enélkül a reformkorszak s minden hitünk és reményünk csak álom és ábránd. Legalább száz egyetemi hallgatóval beszéltem a nyáron s csak letargikus feleleteket kaptam. Egy dolgozott közülük mindössze Makón s a szociográfiai gyűjtés óriási eredményekhez vezette, megmutatta neki a Nagy Magyar Alföld minden baját, sebét." Sajnos, Erdei és Féja kapcsolatát, bár Féja és a Szegedi Fiatalok viszonylatában mind nagyobb jelentőségű lett, e dolgozat nem rekonstruálhatja. (Az író fia, Féja Endre tervezi, hogy — nyilvánosságra hozva Erdei Féjához írott leveleit — megírja ezt a kapcsolatot.) Annyit azonban a reális kép kialakításához meg kell jegyezni: ez időtől kezdve Féja számára mindinkább Erdei s az Ő szociográfiai tevékenysége lett a fontos; a Budayékkal való együttműködés, mint gyakorlati kapcsolat, másodlagos lett. Budayék mindinkább egyéni utakra tértek s művészi (s tudományos) munkába fogtak. S meg kell azt is jegyezni: az események menete sajátos görbét rajzol ki. Kezdetben Féja példa s minta volt a tájékozódó Szegedi Fiataloknak, támogatása megerősítést jelentett. Nemcsak azért, mert ő volt az idősebb s az országos lapoknak is dolgozó „komoly" író; azért is — s elsősorban azért —, mert az Előőrs irányvonala s benne Féja publicisztikája még Budayék orientációkeresésének irányába esett. Később azonban, éppen a Szegedi Fiatalok radikalizálódása révén, Féjának már nem volt, nem lehetett radikalizáló hatása. A vele való kapcsolattartás egy szélesedő és sokszínű kapcsolathálózatnak a része, bár egyáltalán nem jelentéktelen része lett. Ekkor ha nem is azonos úton, de párhuzamosan haladtak. 1934-re, a régiót fölfedező közös „riportutak" idejére azonban a kapcsolat iránya megfordult. Ekkor már in70 Uo. 420