A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

kozatát és hívó szavát, riportot készítettünk a most belépő dolgozó parasztokról, egy-egy új alakult csoport [sic!] közgyűléséről. Mindezt a vezetékes rádió útján eljuttattuk a dolgozó parasztság széles rétegeihez."

32 Az iskola sokoldalú segítségnyújtásának jelentőségét a Városi Tanács 1960. július 28-i ülésén megfogalmazott elismerése is kifejezte: „E segítségnyújtáson keresztül nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is nagyban elősegítették a szövetkezet politikai és gazdasági megerősítését, megszilárdítását" — emelte ki a határozat.

33 A mezőgazdasági gépszerelők mellett legnagyobb számban a KIOSZ, a KISZÖV és a tanács beiskolázásával helyiipari tanulók jártak az iskolába. A makói intézet csak a főbb szakmák (esztergályos, géplakatos, faipari, női szabó, kőműves, építő) tanulóinak oktatását biztosította, a szórványszakmák tanulói szakelméleti oktatásra Szegedre és Hódmezővásárhelyre jártak át. Ez kb. a helyiipari tanulók 10%-át érintette.

34 A helyiipari tanulóképzés többek között e miatt is az iskolai oktatás legproblémásabb ágát jelentette. A helyiipari iskolák ugyanis csak délután tudták foglalkoztatni őket, a Hódmezővásárhelyre átjáró tanulóknak viszont — a rossz vonatközlekedés miatt — már reggel el kellett indulniuk. A tanítás kezdetéig fönnmaradó időt így rendszerint „csavargással és semmittevéssel töltötték el",

35 ami nemcsak fegyelmi problémákat okozott, hanem tanulmányi hiányosságokat eredményezett. A kisiparos munkaadók nem nagyon törődtek tanulóik tanulmányi előmenetelével, jó néhány közülük még a hatvanas években is azzal a felfogással élt, hogy ,,ő is keveset járt iskolába, mégis jó szakember vált belőle".

36 E gondatlanságuk több esetben azzal is párosult, hogy tanulóikat törvényellenesen foglalkoztatták.

37 Sok kisiparos ugyanis csak azért vett föl tanulót, hogy a végzett szakmunkaerőnél jóval olcsóbb, kisegítő munkák végzésére alkalmas alkalmazotthoz jusson. Ezért gyakran előfordult — még a szövetkezeti beiskolázású tanulók esetében is —, hogy a munkaadók nem tartották meg tanulóikat. Emiatt évről évre nehézséget okozott a helyiipari tanulók elhelyezkedése, főként a női szabók, fényképészek és szobafestők találtak nehezen állást. Ebben az is közrejátszott, hogy Makón — részben a vállalati beiskolázás miatt — kevés volt a munkaalkalom. A végzett női szabók közül pl. 40 fő csak a Szegedi Ruhagyárban talált munkát.

38 Mások pedig, akik nem vállalták az ingázást, szakmunkásbizonyítványuk ellenére tanult szakmájukkal ellentétes munkakörben segédmunkásként helyezkedtek el. S ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a magánkisiparosok gépekkel — és gyakran munkával — való ellátottsága legtöbbször annyira hiányos volt, hogy a képzés alapföltételeit sem biztosította,

39 érthetővé válik, miért éppen a helyiipari képzés volt a makói iskola „neuralgikus pontja". A vasipari jellegű képzés helyzete ennél lényegesen megnyugtatóbb volt. A legnagyobb számban a BMG makói gyáregysége iskolázott be — többnyire vállalati képzéssel — vasipari tanulókat. 1957 óta évről évre mintegy 40—50 fiatal kapott elméleti oktatást az iskolában. Ezek a tanulók gyakorlati oktatáson első évben az iskola tanműhelyeiben vettek részt (alapképzés), másodéves koruktól kezdve pedig nagyobbrészt kikerültek a Gépgyárba, ahol — 1963-tól függetlenített szakoktatók irányításával — részben az ott kialakított esztergályos és géplakatos tanműhelyben, részben 32 Benke Z. 1959. 11. 33 601. irattár. 828/1960. 34 601. irattár. 94/1961., jkv. gyűjt. 1961—62-es tanévzáró jkv. 35 601. irattár. 722/1960. 36 601. irattár, jkv. gyűjt. 1962—63-as tanévzáró jkv. 37 601. irattár. 722/1960. 38 601. irattár. 24—40/1967., 136—10/1968., 490/1969. 39 601. irattár. 202/1964., 307/1969., 104/1972. 353