A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

pedig a termeló'munka során sajátították el szakmájuk fogásait.

40 A feltételek azonban csak részben voltak adottak a gépgyári képzésben. A vállalat munkaerő-szükségletének biztosítása, fó'ként a marós, a villanyszerelő, a festő, a hegesztő, később a fényező-mázoló és az asztalos szakmunkások utánpótlása újabb tanműhelyek kialakítását igényelte volna, de ezek megvalósítására a hatvanas években nem volt mód. Ezeket a tanulókat ezért az üzembe, szakmunkások mellé osztották be, de így, mint Helfrich Nándor, a BMG gyáregységvezető-helyettese is hangsúlyozta: „Egységes szakmai fejlődésük és nevelésük" nem volt biztosítva.

41 A BMG gyáregységén kívül 1962-től a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat (DÁV), a Közúti Gépellátó Vállalat, a Gépjavító Állomás, 1964-től pedig az Autóközlekedési Vállalat (AKÖV) iskolázott be rendszeresen autószerelő, autóvillamossági szerelő, géplakatos, általános lakatos, marós, esztergályos és villanyszerelő tanulókat.

42 1965-re ezek közül a DÁV, az AKÖV és a Gépjavító Állomás már önálló tanműhellyel rendelkezett. E vállalatokon kívül évente több III. éves tanulót helyeztek ki az Útigépjavító Vállalathoz. Itt, akár csak a Hódmezővásárhelyi Á. G.-ban és a Gorzsai Á. G. Igási üzemegységében nem volt tanműhely, ezért a tanulók a termelőjavító munkába kapcsolódtak be.

43 A kihelyezett tanulók ellenőrzése az első időben nem volt megoldott, emiatt több esetben előfordult, hogy képzésükkel, elhelyezésükkel, ellátásukkal kapcsolatban hiányosságok merültek föl.

44 A vállalati képzésből egyéb problémák is adódtak. A rendelkezésre álló tanműhelyek alacsony száma miatt többnyire nem lehetett biztosítani a tanulók pedagógiaididaktikai elvekre alapozott szakoktatását. Emellett nagy volt a vállalati szakoktatók leterhelése, gyakran négyszer annyi tanulóval kellett foglalkozniuk, mint az iskolai szakoktatóknak.

45 (4. táblázat) Mindez — sok helyütt — szükségszerűen a vállalati szakoktatás alacsony színvonalon való stagnálásához vezetett, bármennyire is kedvezőek voltak a feltételek, az üzem technikai ellátottsága. 4. táblázat Az egy szakoktatóra jutó tanulók száma 1966-ban Tanműhely Vállalat Január 13,6 48,8 Február 13,8 47,8 Március 13,6 47,2 Április 13,4 46,8 Május 13,3 46,3 Június 13,3 41,7 Július 13,0 30,5 Augusztus 12,3 22,9 Szeptember 12,9 39,9 Október 14,0 57,0 November 13,9 56,8 December 13,9 56,5 40 601. irattár. 291—36/1961., jkv. gyűjt. 1961—62-es tanévzáró jkv., 20/1965. A gépgyárban folyó oktatás kedvező tapasztalatairól lásd: Dudás László 1966. 19—22. 41 CSMH. 1965. okt. 2. 5. 42 601. irattár. 72—303/1962., 47—329/1963., 16—16/1964., 8—56/1966., 160—50/1968. 43 601. irattár. Jkv. gyűjt. 1965—66-os tanévzáró jkv. 44 Lásd pl. 85—8/1964. 45 601. irattár. 10—1/1967. 354