A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marosvári Attila: Szakmunkásképzés Makón 1956 és 1975 között

a Köztársaság téri telephelyről fokozatosan kiköltözött az iskola; az ott lévó' szerelôcsarnokot 1961. szeptember 30-án a tanács a Vas- és Fémipari Ktsz-nek adta át.

24 A tanulók tervszerű gyakorlati oktatáson vettek részt. Az alapképzés után egyrészt az intézet gépparkjának, másrészt a környező' termelőszövetkezetek gépállományának javítását, karbantartását végezték. A tanulók munkával való ellátása kezdettó'l fogva gondot okozott. Ennek részben az volt az oka, hogy egy jól fölszerelt gépállomás működött Makón, amelynek javítási színvonalát az iskola behatárolt lehetőségeivel nem tudta túlszárnyalni. Másrészt közrejátszott az is, hogy a termelőszövetkezetek zöme saját, szakképzett dolgozókat foglalkoztató javítóműhellyel rendelkezett, „így az első időszakban nehéz volt meggyőzni a termelőszövetkezetek vezetőit — fogalmazott egy 1962-es jelentés —, hogy intézetünknél végeztessék el a javítási munkát."

25 A helyzet a következő néhány évben sem javult számottevő mértékben, pedig a termelőcsoportok 50%-os engedményt kaptak, ha az intézetnél javíttatták gépeiket.

26 Az iskola igazgatósága a munkaellátási nehézségeket azzal ellensúlyozta, hogy a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár (BMG) makói gyáregységével szerződést kötött a gépszerelők foglalkoztatására. A tanulók — javítási munkák hiányában — egyszerűbb mezőgazdasági gépek szerelésében vettek részt. 1964-ben pl. a borsóarató gép motollájának szerelési munkálataiba kapcsolódtak be.

27 Kedvezőbb feltételek közé a Gépjavító Állomás megszűnése után került az iskola, ettől kezdve több makói és Makó környéki termelőszövetkezet rendszeresen az iskolával végeztette el hibás mezőgazdasági erő- és munkagépeinek javítását és karbantartását.

28 A mezőgazdasági gépszerelő-képzés egyik legfontosabb időszaka a nyári gyakorlat volt, ahol a tanulók többnyire a maguk által javított és bejáratott gépeken tényleges termelőmunkát végeztek. Ennek során olyan gyakorlati tapasztalatokra tettek szert, amelyeket az iskolából kikerülve leendő munkahelyükön is kamatoztathattak.

29 A nyári gyakorlatnak ezekben az években politikai jelentősége is volt, mivel az iskola tanulói és tanárai az újjászerveződő vagy az ekkor megalakult termelőszövetkezetek megsegítésére végeztek értékes munkát. „Tantestületünk [...] arra az elhatározásra jutott — írta Benke Zoltán 1959 májusában —, hogy valamilyen formában nekünk is hozzá kell járulnunk, hogy Makó mielőbb termelőszövetkezeti város legyen."

30 Az elhatározás valóra váltása érdekében 1959 nyarán elsősorban a makói Köztársaság és Béke, 1960-tól pedig a kiszombori Előre és Dózsa, az apátfalvi Aranykalász, a maroslelei Petőfi, Rákóczi és Új Barázda, a klárafalvi Haladás, a csanádpalotai Aranykalász, valamint a makói Lenin Termelőszövetkezetben vettek részt a betakarítási munkákban és a meghibásodott gépek javításában.

31 A termelőszövetkezeti csoportok megszilárdítását emellett hatásos propagandával is támogatta az iskola. ,,A pártbizottság megbízásából Makói Szövetkezeti Híradó címen hetenként rendszeresen elhangzó rádióműsort szerkesztettünk — számolt be erről ugyancsak Benke Zoltán az Iparitanulóképzés című folyóiratban —. Magnetofonszalagra rögzítettük egy-egy jól működő csoport elnökének és tagjainak a nyilat24 601. irattár. 920/1961. 25 601. irattár. 93—1/1962. 26 Bogdán Károly közlése. 27 601. irattár. 106—10/1964., 106—14/1964. 28 601. irattár. Jkv. gyűjt. 1965—66-os tanévnyitó jkv., 31—16/1964., 600/1966., 136/1968., CSMH. 1968. jan. 24. 6., CSMH. 1970. júl. 9. 4. 29 601. irattár. 722/1960. 30 Benke Zoltán 1959. 11. 31 CSMH. 1959. ápr. 1. í., 601. irattár. 667/1960., 811/1960., 83/1961. 352