A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

abban látjuk, ha elfogadjuk azt a véleményt, mely szerint az alföldi demokratikus, tisztán nemzetiségi szempontokat célul tűző aktivisták azért tömörülnek a párton belül, mert kulturális törekvéseik megvalósítására csak itt láttak lehetőséget. Erről a SZNEP Végrehajtó Bizottsága II. plénuma gondoskodott is. Felállította a Kulturális Bizottságot.

56 Politikai szervezeti szempontból a körzetekre osztott szlovák területek közül a csabai körzet vezetője Kerepecky András lett. Apárt helyi, ill. területi működéséről igen keveset tudunk. Ennek egyik oka az, hogy a megalakulás ellenére a hatóságok a lehető legnagyobb mértékig gátolták az aktív szerveződést, sőt a szervezeti élet kialakítását. Adott esetben a párt aktivistáit katonai szolgálatra vonultatták be, ill. kényszermunkára vitték hosszabb-rövidebb időre. A szervezettségben azonban anynyit elértek, hogy ha kevés létszámban is, de majd minden szlovák településen jelen voltak. Ezt a hálózatot örökölte a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja, s ennek köszönhető részben gyors aktivizálódása is. Ez azonban egy későbbi korszak problémája. Kulturális téren a párt Kultur Bizottságát szekciókra osztották, így létrejött a pedagógiai, tudományos, irodalmi, zenei, népművelő, színművészeti, népgazdasági, művészeti (képzőművészeti), néprajzi szekció. 1943-ban már a huszadik önálló kiadványt jelentették meg. Ezeket a Békéscsabán még működő „Tranorcius" könyvkereskedésben árusították, amelyet 1938-ban Szekerka János Baukó Györgytől vett át. A párt folyóiratát mintegy 100 példányban terjesztette. Ekkor már mint könyvkereskedő segéd, Kerepecky Mihály vezeti a Luther u. 4. sz. alatti üzletet, Szekerka János pedig Budapesten nyitott egy másikat a Lujza u. 23. sz. alatt. Ezért ott is tartózkodik. Röviden szólnunk kell a szektamozgalmak és a szlovákok kapcsolatáról Békés és Csanád vármegyében. A szektákba való átlépés zömmel az evangélikus egyházat érintette. Békéscsabán a reszketősök, a nazarénusok és az adventisták szektája az ismert. Pitvaroson, Nagybánhegyesen, Kondoroson az Apostoli Hit szekta az elterjedt és népes. Ezek közül a pitvarosi volt a legszervezettebb, legerősebb. Szabályos felekezeti „háborút" vívtak az evangélikus egyház vezetőivel. Valójában már a századfordulón elég markáns jegyei mutatkoznak a szekták elterjedésének. A reszketősök ismertek már 1913-ban is Békéscsabán. 1924-ben a Békésmegyei Közlöny féloldalas cikkben ismerteti a jaminai reszketősök helyzetét, melyet kis jóindulattal és megértéssel kezel, s a cikk végén együttérzően nyilatkozik. Ezek az emberek a sorok szerint tiszták, nem tülekednek az „aranyborjú" körül mint mások, hinni szeretnének még a jóban, az emberségességben. 1928-ban ugyancsak visszatérnek a szekták kérdésére. Kicsit túlozva ugyan, de realitásként valamelyest elfogadhatóan sorolja fel a szekták fajtáit. Ezek némelyike titokban jött létre, úgy, mint az adventisták szektája. A cikkíró igen alkalmas talajnak minősíti az alföldi várost a szekták szempontjából. „A jámbor élet, az evangéliumi tisztaság, a kemény puritánság egyszerű vitézei napról napra szaporodnak tehát „Békéscsabán." 1927-ben a nazarénusok kerülnek a sajtó hasábjaira. A cikkek egyike sem fejtegeti, de bele sem bocsátkozik annak feltárásába, miért jutottak ide ilyen nagy létszámban a tisztességes emberek tömegei.

57 A velük való bánásmód azonban más a Csanád megyei területeken, mint Békésben. 1930-ban például Farár Pál és 53 társa — az Apostoli Hit szekta 56 Slovenská Jednota 1942. július 5. 3—4. p. BraL, Mezőberény nagyközség bizalmas iratai 75/1942. biz. Mezőkovácsházi járás főszolgabírájának ir 49/1944. ein. Schléger András levelei (9 db) — Kerepeczky Andrásnak 1943. nov. 1.—1944. febr. 26-ig. 57 Békés megyei Közlöny, 1924. november 16. 4. p., 1927. január 1. 2. p., 1928. december 13. 5 p. 342