A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákság néhány népességi, politikai és vallási vonásai (1914–1944)

tagjai — a nagylaki főszolgabírótól rendszeres gyülekezeti életre engedélyt kaptak.

58 1934-ben a Csanád megyei Nagybánhegyesre költözik Farár Pál, ahol a mezőkovácsházi járás szolgabírója nem csupán tiltja, de bünteti is működésüket. Az igen eltérő megítélések és azokra érkezett fellebbezések a BM-et arra inspirálják, hogy részletes tájékoztatást nyújtson a szektamozgalomról és egységes megítéléséről.

59 Ebből és más forrásokból tudjuk, hogy működtek szekták az említett helyiségeken kívül Csanádalbertin, Ambrózfalván, Kondoroson, Tótkomlóson, Nagylakon, Medgyesegyházán, Kiszomboron, Apátfalván, Kunágotán, Magyarcsanádon, Nagymajláthon. Ezek az 1920-as évek végén és 30-as évek elején alakultak.

60 A kérdés tárgyalásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vidék jó ismerőjének Féja Gézának a véleményét. 1936-ban megjelent munkájában részletesen foglalkozik a szektákkal. Jellemzését a mai napig az egyik legtömörebb és legtalálóbb megfogalmazásnak tartjuk. Rávilágít arra, hogy a szekták gyarapodása egyfajta lázadás. Ezáltal elkülönítik magukat a gazdagok, az urak istenétől. „A nép keresi a közösséget és kereső vágya mindenütt visszautasításra talál, tehát teljes erővel a vallásos élet síkjára tör. A szekta a védekezés, a biztosítószelep a teljes belső összeomlás és meghasonlás ellen!" A szektában tör ki az elnyomott, elfojtott paraszti élet utálata is és ,,új élet" keresésének a vágya." Való igaz, hogy olyan is volt, aki Pitvarosról a Szentföldre vándorolt, csak meneküljön valahogy az elviselhetetlen sorból. Gyermekeit azonban a hatóság visszatoloncoltatta. Ez az ember Dovály Márton, aki Jeruzsálemben 1963-ban halt meg.

61 Egyetértünk Féja megfogalmazásával: ,,A nép immár öntudatlan énjébe menekül, teljesen ösztöneire bízza magát, homályos sejtéseire, különös sugallataira hallgat." Ilyen rétegek is voltak az elesett nemzetiségi lakosság körében. A nemzetiségi életre komolyabb befolyása ennek a mozgalomnak nem volt. A teljesebb kép kedvéért azonban úgy véljük, helyénvaló itt megemlítenünk. IRODALOM Balogh Pál Népfajok Magyarországon. Bp. 1113. Bálint Ferenc—G. Vass István 1971 A békéscsabai munkásmozgalom dokumentumai 1890—1944. Békéscsaba, 155. Bellér Béla 1963 Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája (1919—1922). Századok, 6. 1279—1318. 1973 Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségi politikájának kiépítése (1923—1929). Századok, 3. 644—687. 1977 Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségi politikája a válság küszöbén (1930—1931). Századok, 2. 270—319. Bernula Mihály 1969 Pitvaros rövid története 1816—1969. Berend T. Iván—Ránki György 1972 A magyar gazdaság száz éve, Bp. Balogh—Gergely—Izsák—Jakab—Pritz—Romsics 1985 Magyarország a XX. században. Bp. 58 CsmL, Csanád megye levéltára — Nagylaki járás főszolgabírájának iratai ad. 1937/1930. sz. 59 BmL, Tótkomlós község elnöki iratai 54 ein./1936. 60 Komoly Pál: Bibliás emberek Pitvaroson 1—30 p. MFM Történeti Adattár ltsz: 517—86. CsmL, Csanád megye főispánjának iratai 75/1936. BmL, Alispáni iratok 72/1936. biz. sz. 61 Féja Géza 1936. 118—119. MFM. Tört. Adattár ltsz: 417—86. Komoly Pál, i. m. 28 p. 343