A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Romsics Ignác: Bethlen István konzervativizmusa

— a szegényparasztság lecsendesítése és semlegesítése mérsékelt földreformmal, házhelyek juttatásával és családi házak építését elősegítő intézkedésekkel.

18 Ez a szociálpolitika a húszas évek második felére jelentős eredményeket mutathatott fel a konzervatív uralkodó rétegekkel, illetve kormányzati rendszerrel szembeni társadalmi ellenállás mérséklése és kanalizálása terén. Valószínűleg nem nagy túlzás tehát Bethlen egyik liberális kritikusának, Madarassy Beck Gyulának az a megállapítása, hogy a húszas évek második felében „tényleg Bethlen-párti volt az országnak igen tekintélyes többsége", s hogy ebben az időszakban egy „titkos és széles körű választás is Bethlen Istvánnak biztosított volna majoritást a parlamentben".

19 Pillanatok alatt megfordult azonban az ország hangulata akkor, amikor a gazdasági világválság hazai jelentkezése következtében a nemzeti jövedelem növekedése megállt, majd visszazuhant, s az állami szociálpolitika addigi forrásai eldugultak. Az új helyzetben a társadalom minden régi ellentéte kiújult, s ez Bethlent lemondásra, visszavonulásra késztette. Az 1929—33-as gazdasági világválság, s az állami beavatkozás ezzel kapcsolatos világméretű térnyerése Bethlent megerősítették abbéli hitében, hogy a 19. századi „laissez faire" típusú liberális gazdasági modellhez többé nem lehet visszatérni. „... a korlátlan szabadverseny helyét a kompromisszumok, a megegyezések útja, s annak segítségével a szervezett gazdálkodás" foglalja el, melyet a „kitervelő, ellenőrző és vezető kollektív akaratnak kell szabályozni" — reagált az új helyzetre 1934-ben.

20 Ismételten nagy elismeréssel szólt az észak-amerikai New Deal-ről, s általában az „irányított gazdaságról". A magántulajdont, a vállalkozás szabadságát és a verseny lehetőségét azonban továbbra is a gazdaság alapvető működési feltételeinek tartotta. A magángazdaságok konkurenciája nélküli állami kollektivizmus — írta — „mindig levegőben lógó elmélet fog maradni", s a gyakorlatban mindig működésképtelennek fog bizonyulni.

21 Az irányított magángazdaság koncepciójához az állami szociálpolitika olyan feladatköreit társította, amelyeknek a maguk teljességében csak a háború utáni „jóléti államok" tudtak megfelelni. ,,... a nemzet minden munkás szorgalmas és törvénytisztelő fiának nemcsak arra van igénye, hogy önmagát és családját tisztességesen eltarthassa, hogy emberhez méltó életmódot folytathasson és munkája olyan bérben részesüljön, amelyből takarékos életmód mellett még szerény vagyont is gyűjthet, hanem arra is, hogy az állam és a gazdasági élet úgy rendeztessék be, hogy baleset, betegség, rokkantság és öregségből származó munkaképtelenség, valamint vétlen munkanélküliség ellen kellő védelemben legyen a vagyontalanoknak részük, hogy szellemi és egyéb tehetségüknek megfelelően semmiféle művelődési lehetőségtől vagy felemelkedéstől a társadalmi ranglétrán elzárva ne legyenek" — mondta erről utolsó (194l-es) nyilvános beszédében.

22 Az irányított magángazdaság koncepcióját a kor ideológusainak és politikusainak a többsége a liberális intézményi struktúra felszámolásának, illetve korporativ jellegű átalakításának a programjával kötötte össze. A magyar vezetők közül ez jellemezte például Gömbös Gyula, Imrédy Béla és Teleki Pál törekvéseit is. Bethlen 18 Kovrig Béla év nélk. 2. köt. 134—162. 19 Báró Madarassy-Beck Gyula (1929) 14. 20 Gróf Bethlen István: Hagyomány és forradalom a politikában. Magyar Szemle, 1934. febr. (XX. köt. 2. sz.) 113. 21 Uo. 112. 22 Gróf Bethlen István: Korunk uralkodó eszméi és báró Eötvös József. Gépirat 28. — Bethlen előadását a korabeli magyar lapok csak kivonatosan közölték. Az autentikus szöveg az angol külügyi levéltárban található. Public Record Office. FO 371/26 603 (4271/123/21). 326