A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Romsics Ignác: Bethlen István konzervativizmusa

nyos fokú demokratizálásához is vezetett.

17 Azt azonban sikerült Bethlennek elérnie, hogy a választópolgárok több mint kétharmada választójogát továbbra is csak nyíltan gyakorolhatta. A nyílt körzetek választási eredményei így nem annyira a lakosság akaratát, hanem inkább a végrehajtó hatalom hatékonyságát mutatták. S ez mindig elérte azt a szintet, hogy a kormánypárt abszolút parlamenti többséget szerezzen. A részben nyílt választójoghoz más antidemokratikus intézkedések (a Kommunista Párt törvényen kívül helyezése, faji szempontok érvényesítése az egyetemi felvételeknél, a sajtószabadság és az egyesülési és gyülekezési jogok bizonyos korlátozásai) is társultak. Bethlen kizárólagos párt- vagy kormány-diktatúrájáról azonban mindezek ellenére egyoldalúság és a fogalmakkal való játék lenne beszélni. Ennek számos alkotmányos és gyakorlati akadálya volt. Ezek közül legfontosabbnak a nyilvánosság tudatosan megőrzött pluralizmusát, s ezen belül a bal- és a jobboldali ellenzék sajtóban és a parlamentben egyaránt „engedélyezett" kritikáját tarthatjuk. Az ellenzék a hatalomra kerülés esélye nélkül, a problémákat és a különböző' érdekeket egyszerűen csak felszínre hozva és napirenden tartva is törvényességre és az érdekek folyamatos egyeztetésére késztette a kormányt. Tíz éves miniszterelnöksége alatt Bethlen mindvégig éberen őrködött azon, hogy a politikai hatalom töretlenül a történelmi elit kezében maradjon. (Változás legfeljebb annyi történt, hogy az arisztokrácia részvételi aránya és befolyása a törvényhozó és végrehajtó szervekben valamelyest csökkent, a dzsentrié pedig növekedett.) Tudatában volt azonban annak is, hogy pusztán politikai és adminisztratív eszközökkel ez nem biztosítható. Ezért arra törekedett, hogy a politikai hatalomból részben vagy egészben kizárt középső' és alsó társadalmi rétegeket egy átgondolt szociálpolitikával a rendszer bázisává tegye vagy legalábbis semlegesítse. 1918 eló'tti agrárius szociálprotekcionizmusa ilyen értelemben az egész társadalmat átfogni próbáló konzervatív szociálpolitikává szélesedett. E szociálpolitika legfontosabb elemei — az agrár és merkantil érdekek egyeztetésére törekvő' gazdaságoolitikán túlmenó'en — a következó'k voltak : — a köztisztviselők és közalkalmazottak jólétének és biztonságának megteremtése és ezáltal politikai támogatásuk megszerzése a legkülönfélébb eszközökkel (fizetésemelések, nyugdíj, preferenciák biztosítása az egyetemi felvételiknél és az ösztöndíjak elosztásánál), — a közép- és gazdagoarasztság támogatásának biztosítása a szabad terményforgalom helyreállításával és reprezentánsaik fokozottabb bevonásával a közigazgatás alsó- és középfokú szerveibe, valamint a parlament és a kormány munkájába is, — a tőkeszegény kisiparosság politikai támogatásának megszerzése hitelszükségleteik biztosításával és állami megrendelések juttatásával, — az ipari munkásság szociális és politikai radikalizmusának mérséklése és részben eredményes kísérlet lojalitásának megszerzésére a társadalombiztosítás modern rendszerének kiépítésével, különböző munkajogi és egészségvédelmi intézkedésekkel, valamint a titkos szavazás garantálásával a városi (ipari) körzetekben, 17 A képviselőház (nemzetgyűlés) összetétele 1910—1939 (%) 1910 1920 1922 1926 1931 1935 1939 arisztokraták 14,9 5,3 10,3 8,1 11,4 9,7 7,0 parasztok 1,2 14,9 7,4 3,6 2,8 2,0 7,4 szociáldemokraták 0,0 0,0 9,9 5,7 5,7 4,4 1,6 Forrás: Képviselőházi és nemzetgyűlési almanachok. Bp. 1910—1940. 325