A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

tek maguknak. Ezek a belpolitikai kérdések természetesen szoros kapcsolatban voltak a külpolitikai helyzet alakulásával : a román királyi hadsereg 1919 január elejére elfoglalta Erdély nagy részét, a cseh burzsoázia csapata pedig a Duna—Ipoly—Ungvár vonaláig nyomultak előre. Az antanthatalmak továbbra sem isméitek el a forradalmi kormányt. Mindezekért és a szociális-gazdasági helyzet jelentós romlása miatt a kormánnyal szemben nőtt a tömegek elégedetlensége. A bel- és külpolitikai helyzet ilyen alakulása kirobbantotta a kormányválságot. Károlyi Mihály lemondott miniszterelnökségéről, megválasztották ideiglenes köztársasági elnöknek, hogy ebben a minőségben vezesse a kormányalakítási tárgyalásokat. Ő először Lovászynak ajánlotta fel a miniszterelnökséget, aki azonban ezt nem vállalta, mert az antant budapesti képviselői nem ígérték meg az általa tiszta polgári pártokból alakítandó kormány támogatását. Ezután Károlyi is belátta, hogy nem lehet megvalósítani a tiszta polgári kormány tervét, meg kell maradni a koalíciós kormányzás mellett. Január 7-én erre kérte az MSZDP vezetőségét is, amelyben három álláspont alakult ki : a baloldal a kormányzás átvételét, a centrum a koalícióban való nagyobb súly biztosítását, a mérsékelt jobboldal a kormányból való kilépést javasolta. A 8-án összeülő Munkástanács — nagy vita után — Kunfi Zsigmond javaslatára a koalíciós kormányzás mellett döntött, de a szociáldemokrata párt tényleges hatalmi súlyának megfelelően a meglévő két miniszteri tárca mellé még a két legfontosabbat a bel- és a hadügyit is követelte.

26 Január 11-én Károlyi a hozzá közelálló Berinkey Dénest bízta meg az új koalíciós kormány megszervezésével. Megkezdődtek a kormányalakítással kapcsolatos tárgyalások : Károlyi 12-én — egyéb politikusok mellett — fogadta Nagyatádi Szabó Istvánt, a Kisgazda- és Földmívespárt elnökét. Miiven nézeteket képviselhetett Nagyatádi Szabó? Ezt A Kisgazda, „Új kormány alakítása elé" című cikke érzékelteti. E parasztpárt vezetői a súlyos bel- és külpolitikai helyzet miatt szükségesnek tartották, hogy a „kormányban az összes polgári pártok képviselve legyenek". Követelték, hogy az új kormány az „egész nemzetben gyökerezzék," és hogy az egyes társadalmi rétegek „osztályuralmi törekvéseit a kormány tagjai ne támogassák", mert az ilyenek veszedelmet hoznak az országra. „A nemzetnek belső békére, személy- és vagyonbiztonságra van elsősorban szüksége" ... a termelő munka szorgalmas végzéséhez.

27 Az volt a véleményük, hogy ,,az ország szocializálása nem haladhat továbbra is olyan ugrásszerűen, mint eddig történt, mert már most is szembetalálja magát olyan erős áramlatokkal, amelyek a szocialista diktatúrát nemcsak helytelenítik, hanem az ellen a legélesebben szervezkednek is. A Kisgazdapárt tehát csak olyan kormányt támogathat, amely számol a reális helyzettel és semmiben sem akar elébe vágni a nemzetgyűlés alkotmányozó jogainak."

28 A kormányalakító tárgyalásokon lényegében a többi polgári párt vezetői is hasonló álláspontot képviseltek. Ehhez hozzátették : ha a szociáldemokrata párt még megkapja a bel- és hadügyi tárcákat is, akkor ők „nem hajlandók statisztálni a szocialista diktatúrának", mert nem akarják így vállalni a felelősséget.

29 Ezért ebben a kérdésben végül is kompromisszum született. A szociáldemokraták kaptak ugyan négy miniszteri tárcát, a kereskedelmit (Garami Ernő), a hadügyit (Böhm Vilmos), a szerveződő munkaügyi és népjólétit (Peidl Gyula) és a közoktatásügyit (Kunfi Zsigmond). A belügyminiszter azonban Nagy Vince maradt (Károlyi híve) és csak az 28 Balogh... (1985)84. 27 A Kisgazda, 1919. I. 19. 28 A Kisgazda, 2. a9 A Kisgazda, 1919. I. 19. 2. 315