A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Barta László: Spanyol követjelentés Szeged visszavívásáról

A levél magyar fordításban: Uram ;• - Előző [levelemben] hírül adtam Felségednek, milyen hadműveletekbe fogott Magyarországon az a két hadsereg, amely arra készült, hogy megrohamozza Szegedet és Pécset. Most elmondom Felségednek, hogy Wallis tábornok maradt továbbra is — De la Vergne tábornok halála után — a Szeged fölött álló hadsereg parancsnoka, minthogy Caraífa tábornok még nem érkezett meg betegsége miatt. Folytatódott a vár ostroma. A törökök, látva, hogy a vár szorult helyzetben van, elhatározták, hogy megsegítik. Ezért előresietett mintegy 6000 tatár, utánuk 14 000 török 20 ágyúval és személyesen a nagyvezír. Amint mondják, Wallis megparancsolta Veterani grófnak, aki vitéz tábornok, hogy 4000 lovassal menjen a tatárok elé. Ezt végre is hajtotta, de nem sikerült meglepnie őket, mert egy trombita, amely a legalkalmatlanabb időben szólalt meg, védelembe állította [az ellenséget]. Megrohanta a fölsorakozott [tatárokat], de olyan erővel, hogy — bár nagyon ellenálltak — a barbároknak végül is menekülniük kellett, több mint 1000 halottat és 4000 lovat hagyva zsákmányul a mieinknek a csatatéren. Ez megtörténvén, Veterani tudta, hogy a nagyvezír közeledik, szinte minden időveszteség nélkül minden haderejével útra kelt, és találkozott a janicsárokkal és a tüzérséggel. Levágott közülük mintegy 600-at, és elfoglalván az ágyúk egy részét, megrohamozni indult a maradékot, amely — félvén megpróbálni a szerencsét — tönkreverve elmenekült. És Veterani, minthogy megölt több mint 2000 embert, zsákmányolt 20 ágyút, és elfoglalta az egész tábori fölszerelést, nem akarván kockára tenni a győzelmet a még mindig erős ellenség ellen, 4000 lovasával visszatért Szegedre. A török, látván a zászlókat, amelyeket övéitől zsákmányoltak, és a sortüzet, amelyet az ő ágyúikból adtak le, megadta magát. Ez igen nagy győzelem, mert azon kívül, hogy megdöbbentette és megalázta a törököt, igen jelentős következményekkel jár, mivel a vár teljesen elzárja az Egerbe vezető utat, és megszakítja Erdély és Belgrád között a vízi összeköttetést, mert a Maros Szegednél torkollik a Tiszába, átszeli azt az egész tartományt, elszigeteli Erdély egész kereskedelmét a Tisza másik részén lévő török várakkal, nem lévén annak az országnak más hajózható folyója, mint a Maros. Áttérvén a másik hadseregre, amely Pécset ostromolta, elmondom Felségednek, hogy amikor Badeni Lajos herceg feljutott a vár egyik körbástyájára, a barbárok kegyelemre megadták magukat. így több mint 2000-en rabul estek. És mivel [a várban] volt élelmiszer, ami hiányzott az említett hadseregnek, Lajos herceg már azzal fog útra kelni Siklósra. Ez eldőlt már erre az órára az ő hatáskörében. Nem lehet tudni, vajon megrohamozza-e vagy sem Dárdát, amely az eszéki híd hídfője. Ámbár Uram, ez a hadjárat nem fejeződhetett volna be sem hasznosabban, sem dicsőségesebben. Kívánom, hogy óvja Isten Felséged legszentebb királyi személyét, amint a kereszténységet is. Bécs, 1686. október 31. Burgomayne márki 228