A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

redda sibi"

13 (Ó Szent Boldog Margit, ha neked úgy tetszik, hogy lányomból apáca legyen, ahogy neked megígérte, add vissza a látását, és ha a világi életben kell maradnia, ne add vissza neki.) A csodákért hálát adtak, ismét csak a földre borulva hangos szóval dicsó'ítették Istent és Margitot. Gyakran háromszor megkerülték a sírt, és különböző tárgyakat hagytak ott gyógyulásuk jeleként. A gyógyultak sokszor a sírnál maradtak, és napokig hirdették a rendkívüli eseményt, így terjesztették és növelték Margit népszerűségét. Később újabb zarándoklatokkal tértek vissza, és ismét előadták a csodás eseteket. Egyszer midőn a csoda csak nagy sokára, két hetes várakozás után Margit hajának mosadékvize és skapuláréjának használatával következett be, az apácák az eseményt ünnepelve meghúzatták a harangokat, a „Te Deum laudamus"-t énekelve dicsőítették az Istent, így adva hálát Margit közbenjárásáért. A gyógyulásokban, mint az előbb láttuk, fontos szerep jutott a különböző, Margithoz kapcsolódó tárgyaknak : fátylának, övének, melyeket ereklyeként kezdtek tisztelni. E tárgyakat a betegek a sírnál megkaphatták, tagjaikkal érinthették, sőt, igaz csak kísérettel, kölcsön is adták. Gyógyultak meg emberek Margit hajának mosadékvizétől is, ami később alapját képezhette a pozsonyi Szent Margit-víz készítésének. A kialakuló népi hiedelmek érdekes példájával találkozhatunk a Veszprém egyházmegyei Fajszról jött tanúk vallomásában. A csoda 1275-ben Leopárd és Venis fiával, Leóval történt, aki súlyos betegségbe esett. Édesanyja először imádkozott fiáért, majd a nála lakó szegény özvegyasszonytól kapott száraz, fekete kenyérből etetett vele, melyet az özvegy állítólag Boldog Margit egy csodatételének helyén talált, és ettől lázas betegségben szenvedő fia meggyógyult. Az anya határozottan hirdette a kenyér csodatévő erejét.

14 A legenda szerzője, Marcellus talán megbízhatatlannak vagy a hittel össze nem egyeztethetőnek tartotta az eseményt, s kihagyta az általa írt „Vitá"-ból. * Az évszázadok során Árpád-házi Szent Margit-kultusza számos helyen érintkezett más szentek tiszteletével. A középkor igen népszerű szentje, Assisi Ferenc s Margit életeszménye közti kapcsolatot már korán észrevették, és talán ez az oka a föllelhető szinkretizmusoknak. Fráter Laurentius Pignon, a domonkos rend XV. században élt történetírójánál a következőket olvashatjuk: „S. Margarita Ungarica, filia regis Ungarie, quae in monasterio virgo... permanens, cum stigmatibus pingitur [sicut] beatus Franciscus"

15 (ki szűz maradt, és megkapta a szent sebeket, mint Szent Ferenc). Egy 1435-ben festett, a firenzei dómban lévő „Föltámadt Krisztus" című képen is stigmákkal ábrázolták. Mivel legendájában stigmák nem szerepelnek, a hagyomány keletkezhetett Szent Ferenc analógiájára, de Magyarországi Boldog Ilonával való összekeverése is eredményezhette a szent sebek föltüntetését. Boldog Ilona XIII. század első felében élt, talán egyetlen igazi misztikus szentünk, igaz „Vitá"-ját csak később egészítették ki a benne szereplő rendkívüli csodákkal. Érdekességként megjegyezhetjük, az első seb Szent Ferenc ünnepének éjszakáján keletkezett a jobb kezén. Ilona és Margit között kapcsolatot tételeztek föl, hiszen mindketten egy ideig a veszprémi domonkos kolostorban éltek, s talán emiatt állítja Ranzanus—tévesen —, hogy Ilona volt Margit magistrája.

16 13 MEV I. 297. 14 MEV I. 297. 15 Pignon, Laurentius 1936. 5. 16 Acta Sanctorum Januarii III. Parisiis 522. 207