A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)
Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén
Az oszloposház Az oszlopos-, más néven ágasos- vagy csömpölyegház építéstechnikáját a megkívánt alapossággal Tápén tudtuk föltárni, aminek az a magyarázata, hogy itt századunk első felében is alkalmazták ezt az építő eljárást, míg másutt korábban kiszorult a paraszti építkezésből. Maguk a tápaiak ágasos- vagy csömpölyegházat, ritkán oszloposházat mondanak. Szakterminusnak azért választottuk a ritkábban használt oszloposház megnevezést, mert leginkább ez alkalmas más faltechnikáktól való megkülönböztetésére. A csömpölyegsár készítése és felhasználása ugyanis a faltechnikánál jóval szélesebb körű, ezért félreértésre adhat lehetőséget, — az ágasos kifejezést pedig a népi építészeti szakirodalom az ágasfák tartotta tetőszerkezetre használja. Miután a házhelyet kijelölték, az oszloposház úgy készült, hogy az épület négy sarkán és a ház hosszában 2—2,5 méterre ún. anyaoszlopókat ástak le, amelyek 15—20 cm átmérőjú akác- vagy tölgyfatörzsek. A földbeásott akác a tapasztalat szerint a tölgyfánál tartósabb, mert a tölgy hamarabb korhadásnak indul. A legvastagabb fatörzseket, melyeknek gyakran a tövét is meghagyták, a készülő ház sarkaira állították, egy-másfél méter mélyre. Házbontáson figyeltem meg, hogy az épület sarkaira felső végükön villás szétágazású oszlopokat helyeztek, illetőleg az ágas végét, fadarab odaszögelésével villásra alakították. (3. kép). Ebbe helyezték azután a sárgerendát. A nagygerenda tartására a ház két végén és a szoba-konyha közötti falba hasonló vastagságú, de 30 cm-rel rövidebb három oszlopot ástak le. Ezután az anyaoszlopok közé még egy-egy vékonyabb akácoszlopot, segédoszlopot állítottak, így a fal vázát 3. kép. Oszloposház sarokoszlopa az ágasába fektetett sárgerendáwsa és az oszlopok közé szögelt lécekkel, Tápé 119