A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Szrenka Éva: „Nemes Sz. Kir. Szeged Város Piacza” az 1840-es években

a mai Kossuth Lajos sugárút, a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Kiss Ernő utca határolta telken volt. Nevét az egykori császárról és királyról, I. Ferencről (1766—1835) kapta. A XIX. század első felében itt volt a szénapiac, amely a Zsótér-ház felépítésével (1840) a Széchenyi tér, ill. a nagypiac északi oldalára tevődött át.

14 A Pest-Budáról érkező vendégek a Budai Országúton érkeztek a városba. Az út tér felőli végén volt a postaállomás, ahol az utas lovat cserélhetett. Az Élésház és a Városháza között állt Dercsényi János báró (1802—1863) háza. 1840. október 22-én vette a telket, és elkezdte az építkezést, de 1842. március 7-én csődbe jutott, és a még befejezetlen házat 1844. szeptember 19-én eladta Zsótér Jánosnak, a gazdag hajótulajdonosnak és gabonakereskedőnek. A ház elnevezése mégis inkább Zsótér János fiának, Andornak (1824—1906) köszönhető, aki 1848-ban a Márczius Tizenötödike с lap szegedi tudósítójaként vált ismertté.

15 Ő is folytatta apja foglalkozását, a gabonakereskedést. A reformkori ifjúság egyik vezéralakja volt Szegeden. 1848—49-ben Földváry Sándor nemzetőr zászlóaljának főhadnagyaként vette ki a részét a szabadságharcból. Vagyonából sokat áldozott a kultúrára, tudományra, 3500 kötetes könyvtára volt. Ez a ház az 1849-ben Szegedre költözött kormány székhelye. Zsótér Andor házában (ma Széchenyi tér 9.) többször megfordult Klauzál Gábor, Horváth Mihály, Perczel Mór, Klapka György és Tisza Lajos. A városháza másik oldalán, a mészárszék után, a mai Széchenyi tér 13. sz. alatt állt már akkor is egy szerény hatású, egyemeletes, erkélyes épület, Götz János háza. Ő a szegedi gazdag polgárság egyik képviselője: 17 házat birtokolt a városban.

16 A belvárosi Kaszinó elnöke volt. Tisztét később átadta vejének, Schaeffer Ádám vaskereskedőnek. Sógora volt Grünn János (1814—1874) nyomdász és könyvnyomtató. Apja, Grünn Orbán Fülöp, előbb egy bécsi nyomda vezetője volt, majd 1802. október 22-én, Ferenc királytól a Szegeden létesülő kőnyomda állítására kapott szabadalmat. Ebben a házban kezdte meg működését (1802—1859) az első állandó szegedi nyomda. Grünn Orbán halála után rövid ideig özvegye, majd fogadott fia, Grünn János vette át vezetését. Iskolai, egyházi kiadványokon kívül itt jelent meg Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles mondások (1820) с kétkötetes gyűjteménye és Vedres István számos munkája. A szabadságharc idején sok röplapot, falragaszt, ponyvafüzetet nyomtattak itt.

17 Grünn János sikertelen kísérletek után végre 1849. január 2-én megindította az első szegedi lap ot„Tisza vidéki Újság" címmel, majd ennek megszűnése után, 1849. május 2-án a „Szegedi Hirlap-ot". A szabadságharc bukásával megszűnt ez is, csak az önkényuralom enyhülésével, 1859-ben indulhatott helyi újság, a „Szegedi Híradó". Ennek nyomtatója és egyben kiadója Burger Zsigmond (1818—1874), a Grünn-nyomdának 1847 óta művezetője, aki 1857-ben megvette Grünn Jánostól a nyomdát, és el is költöztette innen. 14 Péter László 1974. 174. 15 Márczius Tizenötödike с lap 1848—49. évfolyama (Zsótér Andor elsősorban gazdasági cikkeket írt.) 16 A Pallaviciniek algyői uradalmában Götz János salétromfőző nagykereskedő volt a halászati bérlő 1831-től. A bérlő nagykereskedők a kihalászott halat általában távoli piacokon értékesítették. Sózó, halhasító, halszárító telepeket működtettek, ahol a halhasító assszonyok százai dolgoztak. Götz János a bérleti szerződésben többek közt halászkunyhók, hasító- és szárító tanyák építésére is engedélyt kapott. Götz tulajdonképpen a sziksógyártásból gazdagodott meg,az 1828-as összeírás salétromfőzőnek tünteti fel. 1839—40-ben már elsőrendű gyárosként adózik. Vö.: Szeged története 2. 1686—1849. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985.370—372. 17 A Somogyi-könyvtár Grünn nyomtatványai 1848-ra vonatkozó anyaga szegényes, de találhatók ilyenek az OL 1848—49-es Minisztériumi Levéltár VKM anyagában és a CSML röplapok, kisnyomtatványok külön kezelt gyűjteményében. Vö. Riadj Magyar! 1848—49 fametszetes ponyvái, csata krónikái. Bp. 1983. Gaál Endre—Szabó Ferenc 1978. 5—65. 287