A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig FARKAS GYULA (Szeged, JÄTE Embertani Tanszéke) Bevezetés Az antropológia, vagy — ahogyan újabban nevezik — humánbiológia a természettudományokon belül a harmadik biológiai tudományág. Csírái már, mint minden más tudománynak, az ókorban is megtalálhatók, hiszen már Aristoteles antropológusnak nevezte mindazokat, akik az „ember"-ró'l értekeztek (BARTUCZ 1954). Ugyancsak ő volt, aki elsó'ként kereste az ember helyét a természetben és aki eló'ször foglalkozott az ember természetrajzának felvázolásával. Az antropológia, mint tudomány a görög filozófusok és természettudósok első kezdeményezései után, a középkor és újkor fordulóján született meg, amikor az emberi testre és lélekre vonatkozó ismeretek a filozófia keretében, a metafizikán belül találkoztak össze. Ez azonban lényegesen eltért attól, amit ma nevezünk antropológiának, mivel az embert a természettől elvonatkoztatott lényként, főként filozófiai szempontból vizsgálta. Az első ilyen munka MAGNUS HUNDT marburgi filozófusnak „Anthropologium de Hominis dignitate, natura et proprietatibus etc. Liptzik. 1501" című könyve volt (BARTUCZ 1964). A két irány, a filozófiai és természettudományos antropológia ebben az időben még békésen megfért egymás mellett. A világnézeti harc akkor kezdődött, amikor Ch. DARWIN, T. H. HUXLEY, E. HAECKEL az evolúció tanával felléptek, megtalálták az első hiteles ősemberi leleteket. Ez a harc az idealista és realista emberszemlélet, a filozófiai és természettudományos antropológia között a múlt század második felében a durva személyeskedésig kiéleződött (BARTUCZ 1964). A természettudományos antropológia megszületését a Párizsi Antropológiai Társaság 1859-ben történt megalakulásától számítjuk. Ennek célkitűzését P. BROCA a következőképpen fogalmazta meg : „Az új társaság legott kibővítvén az etnológia programját, az emberi rasszok tanulmányozása köré csoportosítván az orvosi tudományokat, az Összehasonlító bonctant és az állattant, az ősrégészetet és a palaeontológiát, a nyelvtudományt és a történelmet és végül anthropologia névre keresztelvén a tudományt, melynek határait imígy kibővítette, az új társaság kitárta kapuit mindazok előtt, akik az emberi tudás e különféle ágait művelték" (BARTUCZ 1954). A létrejött új tudománynak rövid idő alatt két jelentős iskolája alakult ki: a francia és a német, melyek jóllehet a célkitűzésben egyetértettek, tagjaik között metodikai kérdésekben lényeges eltérések voltak. A sokkal precízebb, konkrétabb módszereket létrehozó német iskola diadalmaskodott, s ennek eredményeként jelent meg 1928-ban R. MARTIN szerkesztésében az a kézikönyv (MARTIN 1928), amely a mai napig is alapul szolgál a módszertani kérdések megismeréséhez. MARTIN az antropológia tárgyát és feladatát a következő módon fogalmazta meg : „Az antro81