A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

pológia a Hominidák természettörténete térben és időben. Az antropológia csoporttudomány, amely az emberi anatómiát, fiziológiát, stb., mint egyedi tudományt köréből kirekeszti, csak a Hominidáknak a természetrajzával foglalkozik és ezt az egész zoológiai formakört minden korlátozás nélkül átfogja" (MARTIN 1928). Az antropológia fogalmán azonban e század első felétől az amerikai kontinensen az európai megfogalmazástól eltérőt értettek. Az amerikai antropológusok nagy része ma is elsősorban néprajzot, szociológiát és ehhez hasonló diszciplinákat művelve nevezi magát antropológusnak. Ezért szükségszerűen kellett bekövetkezzen, hogy E. EICKSTEDT az európai értelemben vett antropológiának, az amerikai változatától való megkülönböztetése érdekében új nevet, a fizikai embertan nevet adja. Ez természetesen azzal is együttjárt, hogy a fizikai embertan európai művelői figyelmüket elsősorban (olykor kizárólagosan) csak az ember biológiai lényére fordították és lassan háttérbe szorult az ember társadalmi lényéből adódó hatások vizsgálata. Közben fejlődött az ún. filozófiai antropológia is, amely az utóbbi évtizedekben nálunk igyekezett „bekebelezni" a fizikai embertant (ÁGH 1965) s az összes emberrel foglalkozó diszciplína gyűjtőneveként elfogadtatni az antropológia megjelölést (FARKAS—VÉGH 1966). Nem csoda tehát, ha részben ilyen okok, részben az antropológiát a két világháború után ért diszkrimináló megkülönböztetés miatt ma már a legtöbb, fizikai embertant művelő európai intézmény szívesebben használja a humánbiológia szót tudományszakának megjelölésére. Ez azonban nem csupán formai és nevezéktani kérdés. Közben változott e tudomány tárgya, célkitűzése és feladata is. MARTIN idézett munkájának átdolgozott kiadását K. SALLER 1956-ban kezdte megjelentetni, amelyben az antropológia tárgyát a következőképpen fogalmazta meg : „Az antropológia a Hominidák természettörténete, természeti jelene és természeti jövője térben és időben. Egy ilyen definícióból nemcsak elméleti kutatások következnek, hanem javaslatok is a gyakorlati alkalmazásra, azaz az antropológia egyúttal az emberiség egészségtudománya is" (MARTIN—SALLER 1956). Mivel azonban az antropológia ezeket a célkitűzéseket egyedül nem tudja megoldani, ezért számos segédtudomány eredményét veszi igénybe, részben a természettudományok, részben a társadalomtudományok körébó'l. Más tudományok számára ugyanakkor segédtudományként szolgál. LIPTAK PÁL szerint azt mondhatjuk, hogy az antropológia fogalma szűkebben és tágabban is megfogalmazható, azaz, amíg „a szűkebb értelmezés szerint vett antropológia (antropobiológia, vagy humánbiológia, fizikai embertan) csupán az ember biológiájával foglalkozik, a tágabb értelemben vett antropológia az ember szellemi tevékenységének alapvető tényeit részben önmagukban, részben biológiai jelenségekkel kapcsolatban vizsgálja" (LIPTÁK 1969). Tekintsük most át, hogy ennek a komplex tudománynak Magyarországon miként alakult a története, melyek voltak kialakulásának előzményei s e század közepéig hogyan ment végbe fejlődése. A magyar antropológia előzményei 1881-ig A magyarországi antropológia történetének felvázolása előtt feltétlenül szólni kell arról, hogy ehhez a dokumentációt BARTUCZ LAJOS már évtizedek óta gyűjtötte, amelynek céljáról egy vele készített riportban a következőképpen szólt: „És még nagyon meg kellene írni a magyar antropológia történetét" (ZSIGOVITS 1964). Erre azonban már nem kerülhetett sor, mivel a riportot követő második évben meghalt. 82