A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Természettudomány - Jakab Béla: A fehér gólya (Ciconia ciconia) állománya Magyarországon 1984-ben

kutya mart halálra. Van példa a mérgezésre is. Heréd (Heves megye) határában mérgezés következtében hullott el egy gólya, egyúttal 4 egerészölyv, 2 vörös vércse és egy erdei fiilesbagoly is áldozatul esett. Kirepülés eló'tt a 442 fióka elhullásának az okai között leggyakrabban a kidobást, kiesést, megfázást és a gólyaverekedés következtében bekövetkezett pusztulást jegyezték fel. Két esetben méhraj támadása ölt meg 3-3 fiókát. Áldozatul estek viharnak, jégverésnek is. A fészekben bekövetkezett áramütésnek két esetben egy, illetve két fióka volt az áldozata. A szaporulat eredménytelenségét a fészekaljak pusztulása is tetézi. 22 esetben jelentettek gólyaverekedésben összetört tojásokat. 3 párnál befulladt vagy záptojások miatt volt eredménytelen a költés. Tapfer Dezső Közép-Dunántúlon, a Töreki lápnál, továbbá Tác, Szántódpuszta, és Tihany településeken sikertelenül költő párok ki nem kelt fészekaljait vizsgálta. Autoradiográfiás úton béta-elektronaktivitást, azaz radiaoktív szennyezó'dést mutatott ki a tojáshéj maradványok mészhéjában és egy elpusztult fióka csontjában. Hasonló eredményre jutott 1985-ben is négy sikertelenül költó' párnál (Tapfer, 1985). Itt jegyezzük meg, hogy a fészket magányosan lakó gólyák közül néhánynál megfigyeltek egy vagy több terméketlen tojást, amit a magányos gólya eló'bb-utóbb kidobott. E megfigyelések alapján feltételezhető', hogy a fészket magányosan birtokló gólyák többnyire tojók. A gólyakérdés Annak ellenére, hogy 1984 és 1985 tavaszán a vonuló gólyák számát Gibraltárnál 27 ezerre, a Boszporuszon át vonulókét Izraelben 300 ezerre becsülték, a walsrodei gólyaszimpózium beszámolói alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fehér gólya állománya elterjedési területén, különösen annak nyugati részein katasztrofálisan fogyatkozik. Belgium és Svédország területéró'l a gólya teljesen eltűnt. Franciaországban, Hollandiában és Dániában 4—20 párt tartanak számon. 80 százalékos a fogyatkozás az NSZK-ban (479 pár). Svájcban a kipusztulás után a 0-ról indult, több mint három évtizedes telepítési akció eredményeként 109 szabadon repülő' pár van. Ausztriában csak az utóbbi években kezdó'dött meg a fogyatkozás. Az NDKban és a többi európai államban általában 30—50 százalékos a populációk csökkenése. 1974 után Lengyel-, Észt-, Lett- és Fehéroroszország területén mutatkozik nagyobb állománygyarapodás és némi emelkedés állapítható meg Csehszlovákia és Magyarország területén is (Luthin, 1985). Hazánkban az 1974 után tapasztalt 9 százalékos emelkedés ellenére 1958-hoz viszonyítva még mindig 37 százalékos a visszaesés a költó'párok számában (IV. tábVI. táblázat A költőpárok százalékos megoszlása a fészkenként kirepülő fiókák száma alapján (1974—1984) ZHm (HPm + HPo) HPo HPm 1—6 ZHm (HPm + HPo) 0 1 2 3 4 5 6 1974 1979 1984 3222 4151 3984 19,6% 10,8% 18,6% 9,7% 5,6% 6,2% 40,4% 36,3% 34,0% 22,0% 31,2% 32,0% 7,8 % 14,1% 9,0% 0,4% 1,7% 0,2% 0,03 % 0,02% 0,1% ZHm: a fióka adatokkal rendelkező fészkek száma. HPml—6: eredményesen költő párok 1—6 fiókával. HPo: párok kirepülő fiókák nélkül. 481