A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

különösen az első cikket sújtotta komolyan. Valószínűleg ezért választott közzétételükhöz álnevet is ; Református Jövő-beli cikkeivel ellentétben ezeket nem saját nevén, hanem Bölcsházy Sámuelként jegyezte. Későbbi, 1944 eleji följegyzése szerint első cikkét (Mi legyen...) a cenzúra teljesen meghamisította húzásaival. „Ebben a cikkben ugyanis — írta följegyzésében — kellő óvatossággal a szociáldemokrata pártot igyekeztem a papok és presbiterek számára legalább elméletileg elfogadhatóvá tenni. A cenzúra azonban gondosan kihúzta a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt szövetségére vonatkozó részt és más utalásokat s így a cikkből az derül ki, hogy az egyháznak csakugyan minden párt jó, [...] a cikk eredeti szövegéből azonban más derült ki."

143 (Xiértékelése, sajnos, lényegében helytálló, cikke azonban megjelent formájában sem lehetett teljesen haszontalan, írása ugyanis fölerősítette, részletezte Ravasz László püspök egyik fontos beszédének mondandóját. „Kétségtelen dolog — mondta Ravasz, s idézte Gáspár —, a világon minden háború ezt tanúsítja, hogy a békekötés után a meginduló építőmunkában a nép szélesebb rétegei fogják a döntő szerepet játszani és az alulról felfelé törekvő osztályok tömegerői döntő tényezővé válnak." S cikke, megcsonkított, eltorzított formájában is ezt erősítette föl, s azt emelte ki, hogy a háború után az alsóbb osztályok szerepe megnő. ,,...az egyháznak — írta egyházi olvasói előítéleteire rájátszva — nem lehet hivatása a politikai állásfoglalás a nemzeti létet érintő nagy elvi ügyeken kívül. Ilyen ügy [azonban], az, hogy a paraszt és a munkás kenyérből és jogból egyaránt nagyobb karéjhoz jusson. Ez világos következése Krisztus tanításának." Másik cikke (Középosztálykérdés...) ugyancsak a háború utáni helyzetre akart fölkészíteni — az ún. középosztály szemléletének, helyzettudatának korrigálásával, Ezt érdemes kicsit részletesebben is idézni, mert programatikus. „...a társadalom élete — írta itt — nem ismer végleges visszatérést korábbi helyzetekbe. Bizonyos, hogy az értelmiség kérdésével a háború utáni Magyarországon újra komoly formában kell majd foglalkoznunk. [...] Minden háború társadalmi vákozások hírnöke. Az pedig nem szorul külön magyarázatra, hogy egy olyan óriási háború, melynek részesei és tanúi vagyunk, sehol sem maradhat átalakító társadalmi hatások nélkül."

144 Éppen ezért új, a megváltozó helyzethez igazodó „középosztályszemléletet" akart szuggerálni. „Szemléletben —írta — az ország népe szinte magától oszlott ketté egy láthatatlan vonal mentén vezetőkre és vezetettekre." Majd ehhez hozzátette: „Tanult emberekre persze mindenütt szükség van s annál nagyobb mértékben, amint a társadalom egyre összetettebbé válik. De ebből nem származik igény a vezetés kizárólagosjogára. [...] A felülről való nézés, a társadalomnak vezetőkre és vezetettekre való rideg szétkülönülése helyett kell adjon egy új, szociális és népi szemléletének." „...a fölműves és a munkás — idézte folytatásként megint Ravasz Lászlót — együtt, egymást kiegészítve meg tudja vetni az új magyar fejlődés alapját. Ebben kell elhelyezkednie annak az értelmiségi osztálynak, amelynek társadalmi függését nem felülről, hanem alulról kell eredeztetnie s ezáltal életformáját is megváltoztatnia annyiból, hogy kedves régi emlékek feláldozásával sokkal több egyszerűséget, puritánságot, produktivitást mutasson fel, mint eddig."

145 Cikke nagy érdeme, hogy a „középosztály" reális aggodalmaira is ügyelt, s számításba vette azokat érveit formálva. A „lesüllyedéstől" való félelemmel szemben leszögezte, hogy a hivatalnokréteg egy része és a munkásság közt már nincs különösebben nagy egzisztenciális különbség. A kö143 Gáspár Zoltán újságcikkeinek kolligátumába írt följegyzés. Móra Ferenc Múzeum Irodalomtörténeti gyűjtemény. 144 Középosztálykérdés, társadalmi reform és a magyar kálvinizmus új, társadalmi feladata. Református Jövő, 1943. dec. 15. 145 Uo. 464