A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

zéposztály egyes elemeinek „lesüllyedése" „tömegmunkát" végző réteggé, és egyes munkáskategóriák felemelkedése pedig továbbra is érvényesülő tendencia. „A középosztálynak eképen — bízvást mondhatjuk — kevés vesztenivalója van. Amihez a társadalmi átalakulással szemben ragaszkodik, már nem valóságos előnyökre vonat' kőzik, hanem életformájának külsőségeire. Ezért van szükség arra, hogy — mint Ravasz püspök mondta — »kedves régi emlékek feláldozásával« simuljon hozzá a dolgok új rendjéhez." „A proletarizált értelmiség egyre nagyobb tömegei olvadnak fel majd az alulról feltörő földmíves- és munkásrétegekben. A középosztály ebben a nagy kiegyenlítődésben is a múltak kísértéseitől retteg. Pedig ezek a kísértetek már csak az aggodalmaskodók elméjében kísértenek." S ezt követően azt is kimondta, hogy a „földmíves- és munkástársadalom emelkedő csoportjai nem a társadalom tengerfenekéről bukkannak fel, hanem anyagilag és erkölcsileg is sok esetben elérik, sőt meghaladják az alsóbb középosztályi rétegek színvonalát. Ezek a csoportok a gazdasági-társadalmi rend új alakulásaiban fontos feladatokat látnak el. »Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk nevelkedett a gép« — mondja önérzettel a munkásság nagy költője, József Attila. A mezőgazdasági termelés átalakulása során a parasztságból kiemelkednek azok a csoportok, amelyek a paraszti életforma hagyományos zártságából kiemelkedve, a termelés rendjének megfelelően egyre inkább »»értelmiségi« jellegű feladatokat látnak el. A mezőgazdaság gépesítése, a minőségi termelés stb. stb. kérdései új földmívelő típust formálnak majd ki. Ezek a rétegek — még a maguk osztályának vezető fokozatain is — nem érzik majd magukat »középosztálynak«. De nem is fogják elismerni másoknak azt a jogát, hogy mintegy hivatalból »vezessék« Őket."

146 E — bőségesen idézett — cikkében nem annyira tárgyi igazsága vagy tévedése érdekes; a vázolt társadalmi nivellálódásfolyamat egyébként is bonyolult s ellentmondásos folyamat. Annál fontosabb azonban, hogy ez a koncepció — bármennyire református mezben is jelentkezett — Gáspár jövőképzetét mutatja. S elárulja a liberális koncepció lassú szociáldemokratává válását. Amennyire útmutató, legalább annyira — ha nem még inkább — útkereső is ez a cikk. 1943 decemberében Gáspár saját pályájának is fordulópontjához érkezett. 10. Az utolsó év E két programatikus cikk 1943 decemberében jelent meg — Gáspár ekkor 42 éves múlt. Emberi számítás szerint előtte állt, szűken számítva is, még két termékeny évtized, amelyet munkával tölthetett volna. Sorsa azonban — nem teljesen véletlenül — másképpen alakult; termékeny évtizedek, kiteljesedés helyett alig több mint egy év jutott még neki. 1944 elején még hetente megírta külpolitikai szemléit a Református Jövő számára, majd március 1-én, Csaplár Ferenc adatai szerint, formálisan is a református laphoz csatlakozott : a Heti tükör rovat vezetője lett. Munkáját azonban új állásában már szinte meg sem kezdhette. BŐ két héttel később, 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország német megszállása, s mint annyiaknak, neki is menekülnie kellett. „A német megszállás másnapján a Gestapo letartóztatási paranccsal kereste lakásán és a szerkesztőségben."

147 Ekkor nem találtak rá, iratait, könyveit azonban elvitték; a kéziratok, dokumentumok, amelyek majdani hagyatékát képezték volna, kezük nyomán szétszóródtak vagy megsemmisültek. 146 Uo. 147 Csaplár, 1971.1149. 465