A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

Református—evangélikus családból származott, református kollégiumban érettségizett, református diákegyesület tagja volt stb. S mindenekelőtt: a kereszténység „végső alapjaival" sohasem fordult szembe — itt még egyszer idéznünk kell a Világnézet és politika egy mondatát: „...a keresztény világnézet legmélyebb alapjaiból nem is következhet más, mint az Isten képmására teremtett ember joga és méltósága."

141 Ez lehetővé tette számára, hogy szubjektíve elfogadhatatlan kompromisszumok nélkül, pusztán reálpolitikai gesztusként református (tehát felekezeti) lapban fejtse ki nézeteit. A Református Jövőben természetesen nem lehetett doktrinális tisztaságú marxizmust propagálni, de nem is ez volt a cél s Gáspár publicista alkatából sem ez következett. Ő szociáldemokrataként is inkább csak politikai értelemben és síkon lett szocialista; teoretikus-elvi szinten lényegében liberális maradt. Olyan liberális, persze, aki érzékelte a liberalizmus gyöngeségeit (vö. a Mai encikolopédiába írt szócikkével), de a liberalizmus szabadságorientált, egyéniségfelszabadító funkcióját változatlanul aktuálisnak, sőt döntőnek ítélte. Igazában ezekkel az elvekkel kapcsolódott bele a szociáldemokrata fölfogásba is. Feladata a Református Jövőben írt cikkekkel az volt, hogy — támaszkodva a reformátusok liberális örökségére — egy nem szocialista föl fogás ú réteg gondolkozását közelítse a demokratikus politikához, a háború utáni feladatok természetéhez, így tudja ezt egykori szerkesztője, Péter János is. Gáspár, szerinte, azért írt a Református Jövőbe, mert „voltak közös barátaink, köztük kommunisták is, akik Gáspár Zoltán cikkein keresztül is hozzá kívántak járulni a közvélemény egyes rétegeinek helyesebb tájékoztatásához mind a háborús helyzet, mind az azt követő várható jövő tekintetében."

142 Itteni cikkei, amelyek a háborús, előzetes cenzúrás viszonyok közt is publicisztikájának újabb gazdagodását hozták, két csoportra oszlanak. A mennyiségileg nagyobb tömb heti külpolitikai helyzetjellemzásekből, a lap Heti tükör című rovatába írt cikkekből áll. Ezek az adott sajtóirányítási feltételek közt természetesen nem igazi külpolitikai kommentárok; az események valódi kommentálását, direkt politikai minősítését az érvényben levő rendelkezések lehetetlenné tették számára. De meghagyták neki az események regisztrálásának, az események megválogatásának, kiemelésének lehetőségét. E „jogával" élt is; „heti tükrei" adatokban, eseményekben, politikai megnyilvánulások regisztrálásában gazdag ismertetők. 1943. május 19-től a német megszállásig hetente folyamatosan írta ezeket. Aki végigolvasta Őket, igen gazdag, a lehetőségekhez képest tárgyilagos krónikát kap. A cikkek együtt lehetővé tették egykori olvasóiknak a többé-kevésbé reális helyzetérzékelést, a frontok, erőviszonyok mozgásának tudomásulvételét. Nagy erényük, hogy — ha arra mód nyílott valamely politikai esemény kapcsán — Gáspár reálisan szólt a szövetséges hatalmak valóságos politikai elképzeléseiről, háború utáni terveiről is. A cikkek másik része ehhez a tömbhöz képest mennyiségileg kicsi; tulajdonképpen csupán két nagyobb cikkből áll. Ezek azonban — református „modorban", református dialektusban írt — valóságos programcikkek, s bennük Gáspár programatikusan fejtette ki a reformátusság feladatait. Az egyik címe : Mi legyen az egyház álláspontja a politikai pártokkal szemben?, a. másiké: Középosztálykérdés, társadalmi reform és a magyar kálvinizmus új, társadalmi feladata. (Református Jövő, 1943. dec. 8. és 15.) Természetesen ezek a cikkek többszörösen kényszertermékek; módosítóan, sőt torzítóan hat bennük a református frazeológia s a református „papok és presbiterek" attitűdjébe való beilleszkedési kísérlet, s fékezően hatott a cenzúra is, amely 141 Világnézet és politika. EK, 1942. április 7. 142 Péter János levele e sorok írójához, Bp. 1984. júl. 5. 463