A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

9. Háttérbeszorulás és útkeresés: fölkészülés az „azutánra" Gáspár nagy publicisztikai aktivitása, amely 1937 végétől 1940 elejéig tartott s számos cikket, tanulmányt eredményezett, nem tartott soká : a fórumok — szoros összefüggésben a politika változásaival — kihullottak alóla. A Szép Szó megszűnése, a folytatására tett kísérletek kudarcba fulladása mellett — idó'ben ó'ket hamarosan követve — saját lapja, az Esti Kurir hasábjai is elvesztek publicisztikája számára : „kikopott" a politikai cikkek írásából. 1939 novemberétől eltűntek a lapból politikai tárgyú cikkei; vezércikkek s politikai helyzetelemzések helyett hirtelen rövid, egykét fiekkes — tehát részletezőbb érvelésre eleve alkalmatlan — színikritikákat írt. Valamikor ekkortól, de legkésőbb 1940 márciusától státusa is megváltozott; aktív publicista helyett keveset író olvasószerkesztő lett. „Hogy Horváth Béla meg én miért nem írunk a Kurirba? Annak nagy sora van" — írta a már emigrációba vonult Hatvány Lajosnak 1940. március 31-i levelében. „Én [...] azért nem írok a Kurirba, mert Rassay [a lap főszerkesztője, aktív országgyűlési képviselő — L. A.] utál, különösképen pedig írói modoromat nyeglének tartja. Most már nem is bánom, hogy kikoptam a publicisztikai rangból. Rassay mellett még csak íródeák sem lehet valaki legfeljebb fazékember. S ugyan igen szoros cserépfazékban kell nyomorodni mellette. Mert hát az még csak lehet felfogás dolga, hogy mondjuk a zsidótörvény bárgyú zavarosságairól írva nem utalhatok arra, hogy bezzeg az a Stendhal a Code Napóleontól tanult stílust. De ha egy politikai cikkben Montesquieure hivatkozom, hát azt már mégis fölös igyekezet marokra fogott ceruzával kihúzni, mondván, hogy no fiam, ez már megint valami irodalom. Most hát kéziratolvasó-szerkesztőféle vagyok. Elég kényelmes mesterség, bár néha beleakad az ember az 1939: IV. törvénycikkbe, már úgy értem, a törvény csinálta munkatársak cikkeibe."

126 Rassay „változatát" az ellentétről nem ismerjük, így nem tudjuk, valóban csak Gáspár „írói modora" volt-e az ellentét, s így a félreállítás oka. Valószínű, hogy a „modornál" mélyebb ok, talán szemléleti különbség is közrejátszhatott: Rassay Károly gyakorló országgyűlési képviselő, alapvetően gyakorlati politikus volt, aki erőviszonyokban gondolkodott s akinek így, föltehetően, időnként kellemetlen lehetett Gáspár radikális hangütése, ironikus kritikája. A „reálpolitika" alighanem túljutott már a Gáspár fölfektette védelmi vonalakon. Teljes szakítássá az ellentét azonban nem vált, Gáspár 1940 márciusát követően is az Esti Kurir szerkesztőségében maradt. Olvasószerkesztői munkája mellett írt is — jó néhány pesti színházi bemutatóról számolt be. 1939 szeptember végétől 1943 májusáig — több, olykor pár hónapig is elnyúló megszakítással — mint színházi tudósító közel 30 premieren volt ott. Az első dráma, amelyről tudósított, Zilahy Lajos Gyümölcs a fán c. műve volt, az utolsó pedig Pirandello nevezetes műve, a Hat szerep keres egy szerzőt. Közben írt olyan kortárs szerzők darabjairól mint Kodolányi János, Németh László, Illés Endre, Remenyik Zsigmond; írt klasszikus darabokról, Goldoni, Schiller, Ibsen, Hauptmann műveiről; írt külföldi, mondhatnánk internacionális kommersz vígjátékokról (Sardou, Bourdet) s írt hazai féldilettáns s dilettáns szerzők, Babay József, Eszerhás István „darabjairól". Ezek a kritikák, szinte kivétel nélkül rövidek, egy-két fiekkes kis ismertetések. Hangvételük ironikus-leíró, a szerző tehetségének mérlegelésén s az „ismertetett" mű egy-két jellegzetességének fölvillantásán túl csupán a szereplők fölsorolása s egy-két szavas méltatása-kritikája fért beléjük. Jelentőségük Gáspár pályájában, életművében alig 126 Gáspár Zoltán — Hatvány Lajoshoz, Bp. 1940. márc. 31. MTA Könyvtára kézirattára, Ms 5366. Közölve: Antal Gábor: „Én és a többiek". Hatvány Lajos kiadatlan levelezéséből. Kritika, 1980.8.sz. 12. 458