A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

— a feszültségcsökkentést kétoldali mázzál kell elérni, — emelni kell az égetés hőfokát, növelni időtartamát, — a cserépanyaghoz különböző adalékanyagokat kell keverni, a mázanyag alkatrészeit pedig igen finomra kell Őrölni. Kísérleteinek végeredményét pedig így foglalja össze : = közönséges nem repedező mázt 900—920°-on nem lehet készíteni, = célhoz érhetünk, ha az agyaghoz magnéziumos anyagot keverünk, — vagy mésztartalmú adalékkal növeljük a tágulási és hovezetési együttható értékét, — vagy a mázhoz homok helyett salakot, vagy gránitlisztet használunk, stb., = és az égetés hőfokát 960°-ra emeljük :

48 „Jakó tanár munkáját háromszoros okból kell örömmel üdvözölnünk. Elsősorban mert kisértékű nyersanyagokat tesz alkalmassá, tehát olcsó. Másodszor: a gyakorlati megoldást tisztán elméleti fejtegetés útján érte el, ezért műve iskolapélda. Végül pedig azért, ..., mivel idegenben élő, de a hazai kerámiaiparral szorosan együttmunkálódó magyar szakember munkája, mely a magyar szaktudósnak az ország határain túl hoz elismerést." — olvashatjuk a Magyar Iparművészet szakirodalmi kritikájában. Külföldi sikereinek csúcsán érezheti magát, amikor 1928-ban hazalátogat szülővárosába Szentesre, és felkeresi Csallány Gábor Európa-hírűvé lett múzeumát, s mivel az igazgatót nem találja helyén, levélben fordul hozzá:

49 „Mélyen Tisztelt Igazgató Úr! A közelmúlt napokban Szentesen járván, feleségemmel együtt meglátogattam Szentes város büszkeségét, az Ön Múzeumát, melyet diákkorom óta nem láttam. Az ott lévő értékek nézegetése közben örömmel töltött el mindkettőnket, főleg a kerámiai gyűjtemény ragadott meg bennünket, mert hisz' ez a mi szakmánk! Ha egyszer hozzájutok, s megírom a Magyar Alföld agyariparát — a Szentesi Múzeum kincseire kell majd elsősorban támaszkodnom. Mint Szentes város szülöttének kötelességemnek tartom a Múzeum agyagipari gyűjteményét gyarapítani. Régebbi munkáimból kiválasztottam hát 3 drb. majolikát és egy olajfestményt a Szentesi Múzeum számára. Kérem Igazgató Urat, iktassa be azokat a Múzeum gyűjteményébe, ha arra érdemesnek találja őket. A majolikákat feleségemmel közösen készítettük a budafoki műhelyünkben. Egyben fogadja mindkettőnk nagyrabecsülésének őszinte kifejezését szívélyes üdvözlettel Jakó Géza" A sors különös iróniája, hogy Jakó ajándékai közül épp a kerámiák pusztultak el 1944-ben, festményei közül az 1954. évi leltározás egyet vett számba, egy akvarelljei pedig ugyanakkor kiselejtezték ifjúkori festményével együtt.

50 Jakot a szükség kényszerítette arra, hogy tüzelés- és hó'technikával, tüzelőanyag-ismerettel és kemenceépítéssel is foglalkozzon. Egyébként alapvető természete is olyan lehetett, hogy kész eredményeket csak kétkedve fogadott el, és saját munkája során felmerült problémáit is igyekezett mindig maga megoldani — tegyük hozzá : sikerrel ! Tallinni kemencetervei mérnöki előképzettséget feltételeznek, folya48 MI. 1929. 28.: „Rissefreie Töpferglasur..." 49 CsmL (Szf) Csongrádvármegyei Múzeum iratai: 142/1928. 50 Tarka borjú (olaj-vászon 55X53 cm, KJM. Képz. 54. 59. 1. Itsz.) 117/1954. KJM. sz.: A szentesi Koszta József Múzeum képzőművészeti anyagának selejtlistája. Szentes, 1954. május 21. „10. Jakó Géza, Csendélet, papír. vízf. 29x25, 23. Jakó Géza: Memmon szobor o. v. 34x46,5" 394