A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

matos üzemű csempeégető kemencéje pedig már automatizálási elemeket is tartalmaz.

51 Tervei a gyakorlat próbáját is megállván, újdonság-tartalmuk miatt szabadalmi értékesítésre is alkalmasak voltak. A német Birodalmi Szabadalmi Hivatallal 1931-ben lépett jogviszonyba, találmányait először a Cramer—

Hirsch—Hempel-féle berlini szabadalmi ügyvivői irodával próbálta védetni, és így értékesíteni.

52 Első szabadalmi témája az 1150°C-on kiégethető keményporcelán előállításáról szólt, de hagyatékában található még több német nyelvű szabadalmi kézirat, még 1939-ből is.

53 (8. kép) Az észt környezetbe való beilleszkedése sikeres lehetett, hiszen hamarosan egész családjával kiköltözködött, fiai észt iskolába jártak, a főiskola feleségét is alkalmazta. 1933-ban észt nyelvű főiskolai kerámiatankönyvet írt, melyben külön fejezetet szentelt a tüzeléstechnikának, legújabb kedves kutatási eredményeinek.

54 Családja is jól érezte magát az új környezetben, hamarosan életre szóló barátságot kötöttek a sokgyermekes kolléga, Veidemannék családjával. (9. kép) Természetesen egyre fokozódó honvággyal éltek, és ezen nem sokat segített sem a pár napos késéssel érkező Pesti Hírlap, sem a Vállalkozók Lapja.

55 Ráadásul a budafoki ház is egyre több gondot jelentett, mert Dezső öccse Szentesre költözött, hogy megnyissa a város első magánzeneiskoláját, így a lakóval és a bérlőkkel nem tudott foglalkozni. Felmerült a ház és a föld eladásának, Jakóék végleges tallinni letelepedésének kérdése is.

56 Dilemmáiról öccséhez intézett leveléből értesülünk : „...A'mi pedig a jövőnket illeti — ez teljesen homályos. Az én szerződésem augusztus elején lejár. Akarnának esetleg tovább is, de kevesebb fizetéssel és Ilonka állása nélkül. Ez így nem elég..." Végül is 1934-ben hazajönnek, bár nagyfiuk, Géza még kint marad, hiszen az ottani közgazdasági egyetemen már csak másfél éve van hátra a diploma megszerzéséig. Hazafelé igyekvésüket erősítette Jakó Géza egyre aggasztóbbá váló szívbetegsége is, mely az 50 éves férfi további munkásságát majdnemhogy megbénította.

57 Munkát már nem kellett vállalnia, hiszen még a harmincas évek elején nyugdíjazták, és a közben fellendült hazai kerámiaművészet egyre jelesebb képviselői —• talán éppen Jakó Géza korábbi egyéni munkássága példájára — szinte ontották a jó iparművészeti árut. Feltűnt már Gádor István, Lakatos-Waldsteiner, Tilzer Hajnalka és Ligeti Miklós, Nógrádverőcén pedig a „Keramos" műhely működött Gorka Géza irányításával.

58 A budafoki műhely újraindításához pénzre, anyagra, munkaerőre, és a „berozsdásodott" kapcsolatok felújítására volt szükség, s ez bizony időbe tellett. így hát Jakó újra a szakirodalmi munkássága révén tudott csak előrelépni : még 1934ben Debrecenben sikerül kinyomtattatnia „Az agyagáruk ismertetése és gyártása" c. korszerű — és végre magyar nyelvű — műszaki szakkönyvét. Bár a szaksajtó kedvezően fogadja a művet, a magánkiadás mégsem nyereséges :

59 51 KJM. Helyt. dok. ltsz.: 85. 14. 8. 2—3. 52 Uo. ltsz.: 85. 14. 4.4—6. 53 Uo. ltsz.: 85. 14. 15—16. 54 Eesti savitöösturite kasiraamat — praktikuile, opilasile ja pottseppadele + Riigi Kunsttööstuskooli Kirjastus, Tallinn, 1933. 76 old., 24 ábr. 55 KJM. Helyt. dok. ltsz.: 85. 14. 5. 12. 85, 14. 14. 2, 4, 5, 10, 13. 66 Uo. ltsz.: 85. 10. 11. 2 (1933. V. 27.) 57 MI. 1943. 110.: In memóriám Jakó Géza (GH.) 58 MI. 1925. 172—172.: 59 MI. 1934.114. : Jakó Géza: Az agyagáruk..." 395