A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

Juhan Mölder visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a pinceműteremben súlyos gondok közt, nagy erőfeszítéssel tudtak csak dolgozni, mert a helységeket gyakran elöntötte a talajvíz. A kemencék átépítése is időszerűvé lett, így újabb, modernebb változatot tudtak felépíteni kizárólag Jakó tervei alapján.

43/a Az alagsori kemencék fatüzelésűek voltak, de Jakó kísérleti kemencéje gázzal működött. A kerámia tanszak mellett 1930—33 között keramikus szakiskolát is szerveztek, az ott tankönyvként kezelt „Eesti savitöösturite Käsiraamat" (Észt agyagiparosok kézikönyve, 1933) a mai napig egyedülálló szakirodalom. Jakónak 1926-tól 1929-ig több mint 10 rangos publikációja jelenik meg a nyugati szaklapokban, melyek közül nem egyet önállóan is megjelentetnek a szakkiadók. ElsŐ nagyobb munkája még a budafoki tapasztalatok alapján született „Keramische Fabrikationsfehler" (Müller und Schmidt, Coburg), „mely az agyaigpari technológiának tapasztalati tényeken alapuló sok eddig ismeretlen, vagy csak egyesek részéről ismert tudnivalóját foglalja össze."

44 Technológiai tankönyvét egy alapvető anyagismereti munka követi alig két éven belül, a „Keramische Materialkunde" (Theodor Steinkopf Verlag Dresden und Leipzig, 1928.), melyet egykori tanár- és művésztársa, BORSZÉKY Frigyes így üdvözöl kritikájában :

45 „A német kerámiai szakmunkák az ismert alapossággal foglalkoznak a kerámiai ipar minden technikai, kémiai és dekorálási ágával, de a felhasználandó és a kerámiai iparban általában előforduló anyagok és alkotó elemek ismertetéséről szóló könyv, mely ily bőven és szakszerűen lenne megírva, még nem jelent meg." A másfél száz oldalas mű három részre oszlik. Az első kettőben a kemikáliákkal és az agyagokkal foglalkozik, „a harmadik részben a kerámia éltető eleméhez szükséges különböző tüzelőanyagokat ismerteti komoly alapossággal." Míg alapvető művei a nyomdában vannak, a berlini Keramische Rundschauban jelenik meg két kisebb közleménye,

46 harmadik tankönyvét pedig ugyanez a folyóirat négy egymás utáni számában folytatólagosan közli a repedésmentes fazékanyagmázakról.

47 A tisztán elméleti alapokon nyugvó munka először részletesen feltárja a mázrepedések okait, majd számba veszi a repedésmentes technológia feltételeit : — a cserép és a máz hó'tágulási együtthatójának egyeznie kell, — nem különbözhet a hővezetőkészség és a térfogatváltozás sem, — a máznak rugalmasnak és nagy szilárdságúnak kell lenni, — a cserép homogén szerkezetű, felülete nagy kémiai reakcióképességű legyen, — a mázréteg vastagságának optimumát el kell találni. E feltételek megvalósítása érdekében a következőket ajánlja: — a mázhoz kaolint, vagy homokot kell adagolni, és különféle vegyszerekkel kell kezelni, — a máz és cserép között leöntést (engob) kell alkalmazni, 43a Dr. Jakó Éenának, a művész unokájának jóvoltából hozzájutottunk a centenáriumra Tallinban megjelent E. MARDNA észt művészettörténész kéziratának fordításához, melyet itt köszönünk meg. 44 JAKÓ Géza: Keramische Materialkunde — Beschreibung der Masse, Glasur und Brennmaterialien sowie der Farbstoffe — Handbuch für den Praktiker Hilfsbuch für den Schul- und Selbstunterricht = Theodor Steinkopff Verlag, Dresden und Leipzig, 1928. 45 IMI. 1928. 215.: „Jakó Géza tanár..." 46 „Studien über farbige Glasuren = KR. XXXV/6. 69—71. 1927. II. 3. és „Versuche zur Verbesserung der Töpfertone" = KR. XXXV/ 18. 283—285. 1927. V. 5. 47 "Rissefreie Töpferglasur" = KR. XXXVI (33. 633—636. 1928. VIII. 16., és uo. No. 36. 691—692., No. 37. 707—708., és No. 38. 723—726. 393