A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

Felkérem a Tekintetes Vezetőséget, ismeretterjesztő felvilágosító gyűlések, előadások rendezésével hasson oda, hogy úgy a városi, mint a tanyai lakosság meggyőződjön arról, hogy úgy a vörös hadsereg által kibocsátott pengő, mint a magyar hatóságok által kibocsátott papír és fémpénz épen olyan jó és állandó értékmérő, mint a rubel vagy bármely más valuta."

53 Az irat levéltári példányán hátiratban még két kiegészítést olvashatunk. Az egyik dr. Hamvas Endre csanádi püspöknek, a másik pedig a Királyi Tankerületi Főigazgatóságnak szólt. „A pártvezetőségekhez intézett levelem egy példányát csatoltan tisztelettel átnyújtom azzal a kéréssel, hogy az abban foglaltakról a lelkipásztorok útján úgy az iskolákban, mint a templomok szószékeiről a város lakosságát tájékoztatni méltóztassék. Felkérem Püspök Urat, hogy a szószékről ne az átiratomat méltóztassék felolvastatni, hanem az átirat szellemének megfelelő felvilágosító beszédet intéztessen a hívekhez." Ugyanilyen értelmű a tanerőknek szóló kérés is az iskolai és az iskolán kívüli népművelés alkalmaira. Az újságban egyre többet foglalkoznak a pénz kérdésével komoly, de még kedélyes formában is. Juhász Mária egy nagyobbacska gyermek villamosutazásáról ír, akit a kalauz le akar szállítani, mert csak gyermekjegyre van pénze. Észreveszi ezt egy ugyanott utazó szovjet katona, és egy rubelt ad a fiúnak. ...,,A kisfiú a „nagy" pénz láttán meghökken s szólni akar. A katona mosolyogva mentegetődzik : Kidsi nincs."

54 Csányi Piroska a koldus helyzetérzékeléséről ír: ...„Az utóbbi időben baj van az aprópénzzel, meséli tovább az öreg. Sokan kiveszik erszényüket, kigombolják kabátjukat, a zsebükbe nyúlnak és akkor veszik észre, hogy nincsen aprópénzük. Megesik, hogy megkérdezik : váltani nem tud? Ha van aprópénzem, szívesen váltok, de sajnos az aprópénz egyre kevesebb Van, aki papírpénzzel adakozik. Legtöbb az egyrubelesem. Ezzel ajándékoznak meg a ruszkik... Megismerem, melyik pénz való ruszki szoldáttól. Ez is, ez is, mutat fel két rubelest és egy vörös pengőst, mind gyűrött..."

55 A pénz körüli bizonytalanságot igyekszik csökkenteni a Délmagyarország február 9-i számának vezércikke. Vannak, akik „mindenképpen zavart, bizalmatlanságot akarnak kelteni, hogy ezzel megnehezítsék az ország talpraállításáért indított gigászi munkát..." írják.

56 László Iván Hol is kezdjük? című cikkében a pengő stabilitásának fontosságát fejtegeti. „Ajánlatos volna, ha a kormány a stabilizáció érdekében olyan nemzetközi megállapodásokat dolgozna ki, amelyek a pengő árfolyamát bizonyos állandó árfolyamhoz rögzítenék akkor az előttünk álló nehézségek sokkal kisebbek lennének..." állapítja meg.

57 Az Egy régi előfizetőnek szóló írás a szegedi közönséget is hibáztatja a különböző pénzek el nem fogadása miatt, mert ez a magatartás..." lehetőséget nyújt a zavarkeltésre, a sötét célok szolgálatába állított tervszerű árdrágításra és így passzív magatartása is aktív népellenes bűncselekmény.. ."

58 A közhangulat bizony elég rossz a pénzekkel kapcsolatban. Nem sokat segített ezen a magyar fegyverszüneti bizottság tagjaként Moszkvában járt dr. Balogh István államtitkár és más vezetők színházban tartott beszámolója sem. Ismertették az 53 CsmL.Pm.i. 3038/1945. 54 Dm. 1945. febr. 1. 3. p. Juhász Mária írása a Napjaink tárca-rovatban 55 Dm. 1945. febr. 20. 7. p. Csányi Piroska: A kolduskenyérről beszél az öreg kéregető 56 Dm. 1945. febr. 9. 1. p. (m.): A pénz körül "Dm. 1945. febr. 11. 6. p. 88 Dm. 1945. febr. 22. 1. p. 366