A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

A rémhírekkel félrevezetett lakosságnak különösen a paraszti, iparos és kereskedő rétege idegenkedett a Vörös Hadsereg pengőseitől és az egyre sűrűbben előforduló rubeltől. Nem akarták azokat elfogadni, nem bíztak bennük, nem ismerték, nem tartották állandó jellegűnek, értékűnek. 1944. december 6-án Szeged sz. kir. város főpénztárosa és ellenőre sürgős intézkedést kért: ,,A vörös hadsereg parancsnoksága által kibocsájtott új magyar felírású 1944 évről keltezett pénzegységek közül az 1000.— pengős címletek oly nagy mértékben kerültek már forgalomba, hogy ennek következtében aprópénzhiány állott be: ezt az apropénzhiányt is főleg a nagy címletű 1000.— pengősöknek forgalomba történt bevetése eredményezte. Tekintettel arra, hogy Szegeden fizetési eszközként ezeket a címleteket úgyszólván csak a városi adóhivatal vagy a városi főpénztár fogadta el, igen természetes, hogy a címletek legnagyobb része ennek a két pénztárnak került a tulajdonába. így állott elő tehát az a tény, hogy a városi főpénztár ezidőszerinti készpénzkészletében 405 drb. ilyen ezer pengős bankjegy van, melyet a közforgalom felvenni nem bír, mivel az orosz hadsereg által forgalomba hozott ezer pengős címletek ugyanilyen kibocsájtású kisebb címletekkel való ellátásáról nem történt intézkedés, minek következtében a főpénztár fizető képességében súlyos zavarok állanak fenn. Az előadottak alapján tisztelettel kérünk sürgős további intézkedést. Börcsök János fopénztáros Steiner ellenőr"

25 A gépelt levélen hátiratban olvashatjuk a gyors választ: „Előterjesztésére értesítem a főpénztári tisztséget, hogy az 1000 P-os címletekkel szemben a pénztár fizetőképessé tételére apróbb címletű pénzegységek beszerzéséről rövid úton gondoskodás történt. Szeged, 1944. december hó 9." Az új közigazgatási vezetőséget a szükség sok esetben késztette gyors és váratlan intézkedésekre. A városnak állandó pénzügyi nehézségei miatt pénzforrást kellett találnia. Ennek érdekében többféle intézkedéssel is próbálkoztak. Behívták a városházára a Szegeden maradt módos polgárokat, és a segítségüket kérték, hogy vagyoni helyzetükhöz mérten járuljanak hozzá a város talpraállításához. A meggyőző beszélgetés eredményeképpen első alkalommal 200—300 ezer pengőt adtak össze, s a tanács decemberig még egyszer megismételte kérését. De az egyes közraktárakban maradt készletek eladásából is tudtak pénzt kipréselni a pénzt tartogató magánháztartásokból, vagy az árut áruért cserélték el.

26 A pénzszerzés újabb módjáról a Délmagyarország december 1-i számából értesülhetünk: a város kölcsönt vesz föl kétmillió pengő értékben bérföldei egy részének a terhére, 5 éves visszafizetést vállalva. A jegyzést „búzavalutában" számolják, 1 q búza 40 pengő árban, visszafizetéskor pedig az akkori búzaárat térítik.

27 A december 6-i újság már részletesen közli „Szeged város búzakölcsöne" néven a részletes tudnivalókat, feltételeket.

28 December folyamán aztán több hirdetés ösztönöz a kötvény vásárlására, mint a pengőérték egyetlen valorizált megőrzési lehetőségére. 25 CsmL. Pm. i. 62 720/1944. 26 Vál. dok. Csm. mm. 1970. 93.; id. Krajkó András visszaemlékezése. 27 Dm. 1944. dec. 1. 3. p. Hogyan biztosítható a város pénzszükséglete? 28 Dm. 1944. dec. 6. 3. p. Szeged város búzakölcsöne. Hivatalos tájékoztató és Napjaink с tárcarovat. A kölcsönt a tanács 1944. nov. 28-i közgyűlése szavazta meg, a jegyzést december 31-vel kezdték. A búza mázsáját 1945. márciusig 40 pengőben, márciustól 80 pengős visszafizetési árban számolták. Márciusig 824,520 pengő folyt be s a jegyzést le is állították. A város költségvetési egyensúlyához így is nagyban hozzájárult. CsmL. Szeged városi tanácsi jkv. 1944. nov. 28.; CsmL. Pm. i. 27 094/1944. Oltvai Ferenc 1964. 263. 359