A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett iparostanonc-oktatás kezdetei Makón (1856–1884)
az igazolhatja, hogy 1887 előttről semmiféle rendeletet vagy utasítást nem találtunk, amely az ismétlő iskolai oktatás 1877 óta fennálló viszonyain változtatott volna. Joggal gondolhatjuk tehát, hogy az idézett 1887-es órarend egy korábbi állapot — esetleg kissé módosult — továbbélését jelenti, s 1883 előtt az iparostanoncok oktatása is hasonló rend szerint történhetett. Ezt támasztja alá az órarend és az ismétlő iskolai oktatás vezetését szabályozó 1877-es VKM rendelet közötti különbség is. Az eltérés egyrészt az órák elosztásában mutatható ki, 43 másrészt abban, hogy a természetrajz és természettan tanítása a rendelet szerint nem volt kötelező az ismétlő iskolákban, Makón viszont oktatták. Mindez azzal magyarázható, hogy ekkor még nem épült ki teljesen az oktatás centralizált irányító-ellenőrző hálózata, s a helyi iskolaszékeknek lényegében szabad kezük volt a döntéshozatalban (ezt egy 1882-es VKM rendelet meg is erősítette 44 ), ezek a döntések pedig sokszor csak főbb megállapításaikban hasonlítottak a minisztérium rendelkezéseihez. Erről lehetett szó a makói ismétlő iskolás oktatással kapcsolatban is. Az ismétlő iskolák csupán —jól-rosszul — az iparostanoncok elméleti képzését oldották meg, a számukra oly fontos rajzoktatást viszont nem biztosították, pedig ez elengedhetetlen feladat volt a tanoncoktatásban, hiszen — ahogyan dr. Emericzy Géza fogalmazta — „...a rajztanítás elhanyagolása mellett soha önálló iparra szert nem tehetünk." 45 Az országban ekkor már sok helyen működött ugyan rajztanfolyam, de Makón ez még mindig nem került bevezetésre. Ezért volt nagyon fontos az a miniszteri kezdeményezés, amellyel a tanoncok elméleti és rajztanítását egy intézménybe, az önálló iparostanonc-iskolába sűrítették. Ez az új típusú iskola Makón elvben 1882-ben, a valóságban 1883 tavaszán jött létre, s új korszakot nyitott itt is a tanoncképzésben. III. Az önálló iparostanonc-iskola megszervezése (1882—1884) Az, hogy Makón az országban elsők között létrejöhetett az önálló iparostanonciskola, jórészt Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönhető. Trefort volt az, aki fölismerte, hogy szervezett és hatékony tanoncoktatás nélkül a modern gazdaság megteremtése és fejlesztése Magyarországon csak felemás módon, vagy egyáltalán nem lehetséges. Tekintélyét és hatalmát latba vetve ezért azon volt, hogy a tanonciskolák hálózatát az egész országra kiterjessze. Természetesen a feltételek nem mindenütt voltak egyformán adottak, s az állam sem tudott akkora összeget 43 A rendelet szerint ugyanis az őszi és téli hónapokra előírt heti 5 órából 4 órát szerda és szombat délután, az 5. órát pedig vasárnap kellett megtartani, a nyári két órát pedig felezni kellett, egy volt délelőtt, egy délután, hogy ezáltal az Istentiszteleten való részvételt biztosítani lehessen. Vö. Közoktatásügyi törvények és rendeletek tára 1860—1877. 272. A Makói Iskolaszék azonban ragaszkodott az 1872-es ipartörvény 52. §-ban meghatározott keddi és pénteki tanításhoz a vasárnapi mellett, s csupán az órák időpontján változtatott. Ez megint csak a korábbi rend továbbélésére utal. LásdrKgy. jkv. 204/1874. 44 A rendelet ugyanis kimondta : „Úgy a falusi, mint a városi ismétlő iskola kötelezettség korában levő növendékekből szervezhető csoportok előismereteihez képest tanítási czélul tűzessék ki, a növendékek lelki erőinek összhangzatos fejlesztése mellett : a) a gyakorlati élet szempontjából legszükségesebb ismeretek megszerzése, és b) az elemi iskolában szerzett ismereteknek bővítése s a gyakorlati élet helyi viszonyaihoz való alkalmazása." Lásd: A magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közoktatása. I. kötet. 810—811. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ezzel óriási önállóságot adott a helyi közoktatásügyi hatóságoknak, hiszen ezáltal maguk dönthettek arról, milyen ismeretek elsajátítására van szükségük az ismétlő iskolába járó növendékeknek. 45 Lásd: Dr. Emericzy Géza: A rajztanítás czélja s fontossága. = Néptanítók Lapja, X. évf. ll.sz. 1877.jún. 15.195. 298
